Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
A szőlőtermelés az összes mezőgazdasági üzemterület 10%-a, ebből a kormány fejlesztő politikájának eredményeként a szőlőterület 50%-a homokra telepített új szőlő. Ezzel az ország úgy ahogy kiheverte az 1880-as évek filoxéra vész miatti 500 ezer kh veszteségét. A kormány azonban nem vonta le a következtetéseket, és emiatt az Alföld rekonstrukciója után ismét visszatért a hegyvidéki bortermelés egyoldalú állami támogatására. Holott a Kecskeméti Kísérleti Intézet számításai szerint a homoki bor az Amerikai Egyesült Államoktól Ausztriáig mindenütt exportképesebb, mint a hegyvidéki nehéz borok. A kormány nem figyelt fel a szőlőtermelést újabb válságba vivő jelenségekre: a peronoszpóra, a szőlőmoly, a lisztharmat, a kendermagbogár, a fagy, köd és jégkárok elleni védekezés megszervezésére. A kormánynak az Alföld bortermelését mellőző tevékenységét illusztrálja az is, hogy a Borászati Kormánybiztosság 20 borászati felügyelőt alkalmaz a Felvidéken, és mindössze 3 felügyelő működik az Alföldön. A vincellériskolák zöme a Felvidéken működik. A 7 felvidékivel szemben csak 1 vincellériskola működik az Alföldön. Az állami Borközraktárak telepítése is hasonló, 9:1 arányú az Alföld hátrányára. Ezek kapacitása mindössze 150 ezer hl, ennek következtében 1,5 millió hl tárolótérre jut 8 millió hl bortermés évente: vagyis a bor tárolása nem biztosított. A homoki bortermelők ezért egységes szervezetbe kívánnak tömörülni, hogy nagy raktárakat létesítsenek, és az eladást intézményesen megszervezzék, hogy ellensúlyozzák a Borügynök Kartell termelőket károsító tevékenységét. A Szegeden tervezett Homoki Bortermelők Központjához állami támogatást követelt. Kifogásolta a közvizek halgazdálkodására adott állami támogatás egyoldalúságát. A halgazdálkodás országos érdek és kihasználatlan lehetőség. Magyarországon nagy lehetőség van a magánhalastavak létesítésére is, amelyekhez a Földművelésügyi Minisztérium támogatása csak ígéret. A gazdasági hírközlés megszervezése kétségtelen a dualizmuskori kormánypolitika eredménye. A rendszer azonban a 20. század elejére elavult. Gerlóczy szerint a termésbecslést pl. 1910-ben a közegek optimistán végezték, hasonlóan 1911-ben és ezzel hozzájárultak a termelők számára előnytelen árviszonyok kialakulásához. Az indokolatlanul alacsony árnívó kényszereladásai csak a kereskedőknek kedveztek. Ez ügyben a Földművelésügyi Minisztérium ankétot szervezett, és a jobb becslés érdekében az ország területét 20 ezer kh egységekre bontották becslőnként, és a becs- lőket a Gazdasági Felügyelők hivatalába osztották be. A terménybecslés pontatlanságát idézi elő a termelőkre nem kötelező termésterület-bejelentés. Emiatt a várható termés mennyiségi becslése pontatlan.32 A gyümölcstermelés kapitalizmuskori fejlesztése is számos olyan intézkedést tett szükségessé, amelynek a kormány csak részben volt képes megfelelni. Az elsődleges exportérdek a gyümölcstermelés fajtaazonosságának kialakítása volt. A kormány számos intézkedést tett ennek érdekében, amelynek eredményeit a kormány 1885- ben az Országos Gyümölcskiállításon mutatta be. A 19. század második felében különösen a kisüzemtulajdonosok gazdaságai értek el kiemelkedő eredményeket az Alföldön: Kecskemét és Nagykőrös különösen. Br. Andreánszky Gábor képviselő 1886- ban ennek alapján szorgalmazta: a kormány létesítsen állami Minősítő Intézeteket az exportképes gyümölcsfajták országos egységesítése érdekében.33 A szőlőtermelés Szeged országgyűlési képviselői közül különösen Herman Ottót foglalkoztatta. Herman világhírű természettudósként a Magyarországon az 1870-es évek közepétől veszedelmesen terjedő phylloxera kártevő terjedése miatt személyes 32 OKN 1910. XIII. 197. 33 OKN 1884. Vili. 281. 206
