Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
érdeke az építkezés terheinek megosztásán is ütközött. Láng Lajos ismertette az állami hitelt és beruházási tervet, amely szerint az állam nem biztosítja a 3,5 millió K bankkölcsön kamatait, a tőkeberuházásból 500 ezer K-t vállal magára a kincstári birtokokra tekintettel. Szegednek az új vasútvonal csak hasznára válhat.26 Szeged közlekedéspolitikai érdekeit sértette a Budapest—Zimony fővonal, Szabadka—Baja szárnyvonala kiépítésének terve. Megvalósulása következtében a szegedi fővonal két, Balkánra irányuló vasúti fővonal közé ékelődve azzal a 20. század második felében tényleg bekövetkezett veszéllyel fenyegetett, hogy a későbbi fejlődés a Budapest—Szeged fővonalat háttérbe szorítja a nemzetközi vasúti forgalomban. Az országgyűlés többsége azonban, talán Szeged árvíz utáni nagyarányú államkölcsönterhei miatt is, a Budapest—Kiskunhalas—Szabadka vonal térségében levő városok érdekeit és mezőgazdasági területének érdekeit előnyben részesítette.27 A mezőgazdaság fejlesztésének kérdései Szeged várost kiterjedt mezőgazdasági határterülete miatt a dualizmus korában igen közelről érintették. A város képviselői a kormány és a nagybirtok érdekvédelmi szervezeteivel szemben a kisbirtokosok érdekvédelmét szorgalmazták. A városi törvényhatóság több alkalommal fordult az országgyűléshez országos rendezést támogató javaslataival. így a mezőgazdasági kárbiztosítás fejlesztését szorgalmazta 1879-ben Győr város, Arad megye és Szeged város is, kérve az 1876. 15. tv. 4. fejezetének módosítását: a biztosítás kiterjesztését a ködkárokra is.28 1882-ben Herman Ottó a Függetlenségi Párt nevében a nagybirtokos arisztokrácia konzervatív politikai mozgalmainak újjáéledését leplezte le. A konzervatívok nyílt politikai pártba fellépni a kiegyezés óta nem tudnak és nem mernek, de a kiegyezés óta számos egyleti mozgalmat indítottak el konzervatív politikai célokkal. Az iparpolitikai szervezkedési kísérletek után (háziipar) újabban a gazdakörök szervezésével „aristicratico-socialisticus mozgalom” kezdeményezői. Céljuk a földbirtok feletti önrendelkezés megtagadása, az állami eszközökkel, törvényekkel mesterségesen konzervált birtokviszonyok védelmében kifejtett tevékenységük, a „gazda osztály” nevében fellépésük „osztályharcot idéz fel”. Herman a nagybirtokos arisztokrácia „gazdavédő” politikáját nem tartotta őszintének. A nagybirtok érdekeinek burkolt védelméről van szó a nyilvánosan hirdetett kisbirtok védelmének ürügyén. Bizonyítva látta ezt Herman az általuk rendezett kiállításokon, ahol az általuk „védelmezett” „őstermelőt” nem találni, csak gőzekét, villanyfény mellett. A kisüzemi termelésből csak a még 1852-ben kiállított elavult tárgyak szerepelnek. Az általuk szervezett nőipari kiállítás is csak azt dokumentálta, hogy a nők nem azt tanulják az iskolában, amire az életben valóban szükségük van.29 Herman Ottó helytelenitette Gr. Apponyi Albert javaslatát, aki a magyar birtokososztály történelmi érdekeire tekintettel követelte a birtokminimum megállapítását. Herman szerint a birtokminimum, az elsőszülöttségi jog (primogenitura) jogának fenntartása, vagy bevezetése ellent mond a alapvető polgári jognak, az önrendelkezés szabadságának. Herman helyesli a mezőgazdasági munkásság és kisüzemtulajdonosok szakmai szervezkedését, kifogásolja, hogy a kormány ezt engedélyezi az ipari munkásságnál, és akadályozza a mezőgazdálkodók körében. A kormány ugyanakkor megakadályozza a demokratikus agrártörvényhozást is, mert az országgyűlést „sza26 OKN 1878. XIX. 62. 27 OKN 1881. XV. 63.; OKN 1892. XXVIII. 330. 28 OKN 1878. II. 297. 29 OKN 1881. VIII. 162. 204
