Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
désben illetékes élelmezésügyi miniszter a kérdésre nem is válaszolt. A Haditermény Bank és Rt. mint állami vállalkozás fennmaradt.52 A mezőgazdasági munkáshiány különösen az orosz békekötés után volt kritikus, hiszen a hadifoglyok hazaszállítása megkezdődött, a magyar katonák a fogságból viszont még nem érkeztek haza. Azért Koszó István interpellációjában javasolta a 42. évét betöltött népfelkelők szabadságolását az aratás idejére, továbbá az 1867— 1869. években született korosztályok leszerelését. Gr. Serényi Béla földművelésügyi miniszter Bécsben az „utánpótlás-ügy” főnökével tárgyalt, de az 1867—69. korosztálynak csak a szabadságolását, továbbá minden önálló gazda hazabocsátását, és a katonai tartalékból aratómunkás osztagok szervezését, főként a nagybirtokok aratási munkálatai elvégzésére, valamint a cséplőgépkezelők 1918. május 1-től december 31-ig szabadságolását érte el.53 Báró Szurmay Sándor hadügyminiszter szerint Koszó István aggodalma alaptalan, elegendő aratási munkaerő lesz. A Földművelés-, Hadügyminisztérium és a Hadfelszerelési Parancsnokság megegyezése szerint azonnal leszerelik az 1867-es születésűeket, az 1868. korosztályt szeptember 15-ig, az 1869-est december 31-ig. A hadifogságból visszatértek 8 hét szabadságot kapnak, továbbá 12 hetet építkezés esetén. Aratásra hazatérhet a frontalakulat legénysége, a frontszolgálat letétele után. A kisüzemtulajdonosok aratási szabadságot kapnak, a nagybirtokra arató századokat szerveznek. Az irodai létszámot is csökkentik, Szegeden 334-ből 70-et elbocsátottak. Koszó István ezzel szemben kivizsgálni kérte a Szeged cserepessori barakkok állapotát, ahol 3 katona van két ágyon elhelyezve, elégtelen élelmezéssel 600 munkaszolgálatost tartanak együtt munka nélkül. A katonai kórházban a kórházparancsnok cigarettázás miatt kiköttetéssel büntet katonákat.54 A dualizmus korában az országgyűlés és azon belül a szegedi országgyűlési ellenzéki képviselők küzdelme a közös hadsereg és a militarizmus ellen fontos politikai fórum volt. Kétségtelenül hozzájárult a katonai kormányzat túlkapásai bizonyos fokú mérsékléséhez. Legfőbb érdeme azonban a militarizmus, a népek érdekei elleni háború elleni küzdelem volt, ami különösen Bosznia-Hercegovina megszállásával kapcsolatosan volt elvileg is szilárd demokratikus tartalmú. Az első világháború erőszakos kormánypolitikája elfojtotta ugyan a bírálatot, 1916-tól a háború valódi következményeinek és arculatának leleplezéséhez Szeged képviselői is hozzájárultak. A külállamokkal kötőit vám- és kereskedelmi szerződések az ismertetett „közösügyi” kérdésekhez képest kevesebb vitát váltottak ki az országgyűlésen. A szegedi képviselők közül Bakay Nándor kötélgyáros országgyűlési felszólalásai érdemelnek figyelmet. Németország a dualizmus korában Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnerállama volt. Magyarország elsősorban technikai berendezéseket vásárolt, Németország viszont mezőgazdasági cikkeket, bort, gabonát, lisztet és a Szeged és környéke számára annyira fontos paprikát. Az 1870-es évek közepén Németország mezőgazdaságának és iparának védelmében a korábbi legnagyobb kedvezmény elvéről a védővám rendszerére tért át. Ez a magyar mezőgazdasági termékek elhelyezési lehetőségeit Németországban hátrányossá tette a magyar termelőkre nézve. Hosszú évekig tartó vámtárgyalások sem vezettek eredményre, a két állam emiatt a vámszerződés ideiglenes meghosszabbítása alapján tartotta fenn kereskedelmi kapcsolatait. A magyar—osztrák érdekek egyeztetésére az osztrák és magyar kormányképviselők 52 OKN 1910. XXXVir. 77. 53 OKN 1910. XXXIX. 189. x 51 OKN 1910. XL. 46. 190
