Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918

sítése érdekében. A magyar alkotmánytan a tisztképző intézményekben legyen kötelező tárgy. A törvényjavaslatot helytelenítette, mert „Ausztria a bürokráciából és a katonai rendszerből áll” a monarchia olyan hatalom, amely földrajzilag nem létezik, egyetlen nép sem akarja, sem a lengyelek, sem a csehek, a németek is inkább Németországhoz kívánnak csatlakozni. Ezért „egy fillért sem” szavaz meg a közös hadseregre.38

A magyar zászlóaljak kivételes besorolása a közös hadseregbe a birodalmi hadsereg erősítését szolgáló újabb törvényjavaslat volt. 1882. november 23-án Herman a kormánypárti képviselők veszedelmes alkotmányjog feladó magatartására hívta fel a figyelmet. A törvényjavaslat igaz csupán 7 ezred pótlására vonatkozott mint precedens, háború esetén a magyar hadsereg teljes kiszolgáltatottságának elvét foglalta magában. Pulszky Ferenc, a Budapesti Egyetem észjogtan tanára, országgyűlési képviselő, a törvényjavaslat védelmében kifejtette, hogy a magyar hadseregnek „nincs létjogosultsága”. Az új „territoriális divisionális rendszer” ezt feleslegessé teszi és különben is a belszervezet „felségjog”. Herman szerint Tisza Kálmán az érvényben levő törvényeket birodalmi érdekből paralel törvényekkel teszi hatálytalanná, ez valójában törvénysértés. Ilyen körülmények között a hadsereg szellemén semmi nem változtat. Ha eljő a háború, a dinasztia ismét a „népeit”: cseheket és magyarokat tolja a harcmezőre, de veszteni fog, mert a népek érdektelenek a háborúban. A háború a monarchia vereségével fog végződni és ez hozza el Magyarország függetlenségét is.39

Herman elítélte az országgyűlés többségének magatartását: a nép kivándorol, iskolát és kenyeret kér, az országgyűlés ugyanakkor a mészárszékre adja a nép fiait. A képviselők alig tiltakoznak. Pulszky, „az észjog tanára” cinikusan meg is állapította: „a nemzet joga annyi, amennyi a törvényben van”, a nemzeti aspirációk keresztülvihetetlenek, ezért azokat sohasem támogatja. A vita meglepő mozzanata volt, hogy ifj. Ráday Gedeon hadügyminiszter kénytelen volt beismerni, hogy a Magyarország területén csak magyar alakulatokat állomásoztató territoriális hadosztály elve keresztülvihetetlen, ezért véleménye szerint új hadseregszervezetre nincs szükség.40 Thaly Kálmán bírálta a Hadügyminisztérium tevékenységét amiatt is, mert a katonai tanintézetekben használatos tankönyvek közjogellenes tartalmúak.41

A hadiözvegyek és hadiárvák kegydíjáról szóló törvényjavaslat vitájában, 1887. március 26-án fejtette ki Herman Ottó a hadseregfejlesztés alapvető elvi kérdéseit. Herman szerint a 80-as évek európai fejlődését a Bismarck által hangoztatott elv határozza meg: „Macth geht vor Recht“ — Európa fegyverkezik. A külpolitikát foglalkoztató bulgár-kérdés lényege Herman szerint: joga van-e a népnek a függetlenségre, az állami létre. A modern államszerkezet azonban a kiváltságos osztályokkal szemben létrehozza a munkásosztályt. Az állam tehát nem hoz általános jólétet, mi feladata lenne. A törvény tükrözi ezeket az osztálykülönbségeket, mert különbséget tesz tiszt, közkatona vagy munkás halálos balesete, vagy rokkantsága között. Holott a produktív munkával szemben a hadsereg alkalmazottai improduktív kiváltságosak, akik sokszor kényszernyugdíjat élveznek akkor is, ha még munkaképesek lennének. A munkás gondozással szemben a katonai alkalmazottakét állami tehernek ismerik el. A lakosság a militarizmus terheit nem képes elviselni. Ennek jele az is, hogy Németországban a kormánypárt annak érdekében, hogy gátolja a szociáldemokrata munkásság folytonosan növekvő törvényhozási arányszámát a rendszeres választáso38 OKN 1881. VF. 204.

39 OKN 1881. VII. 205.

40 OKN 1881. VII. 207.

41 OKN 1884. XIII. 253.

185