Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
1885-ben a kormány a 3 évenkénti országgyűlési választások helyett 5 évenkénti választásokat javasolt. Herman Ottó véleménye szerint ezzel a kormánya választási korrupció költségeit koncentráltabban kívánja alkalmazni. Ugyanakkor az ország- gyűlési ülésszakok rövidítésével és a választási visszaélések kúriai bíráskodás hatáskörébe utalásával kívánta elérni Magyarországon a „politikai csend” uralmát. Herman Ottó utalt arra, hogy Németországban Bismarck a szociáldemokrata munkás- mozgalom parlamenti képviselete ellen hozott kivételes törvényeivé ellenkező' hatást ért el, az illegális politikai munkásmozgalom tömegméretű párttá erősödését. Tisza Kálmán kormányának hasonló intézkedései Magyarországon nem alkalmasak a népforradalom elkerülésére. A kormány 10 év alatt a nép érdekében semmit nem tett. Az adóterhek állandó fokozásával csak növelte az elkeseredést. Az ország lakosságának többségével szemben a kormány hiába nyerte meg az 5 éves országgyűlés tervének az ellenzéki képviselők egy részét is, nem számol az európai (nemzetközi) viszonyok fejlődésével, amely belátható időn belül forradalomhoz vezet és a kormány politikája ezzel szemben csak Magyarország felbomlását készíti elő.6 7 1887-ben a költségvetés általános vitáján Herman a belpolitikai élet rendellenességeit a dualista rendszerrel hozta ismét összefüggésbe. Deák a kiegyezéssel a nemzeti függetlenség visszaállítása folyamatában az első lépést kívánta megtenni. Herman szerint Deáknak ez volt fő tévedése. A kiegyezés a nemzet függetlenségének feladása volt. Ez vezetett a kormánypárt túltengéséhez. A korábbi intranzigens liberálisokat lekötötték a nagyvállalkozások, az országgyűlésben a kormányra szavaztak, az életben borszövetkezetet alapítottak nemzetközi kereskedelem céljára állami dotációval, talajjavító bankot létesítettek, a filoxérából állami támogatással üzletet csináltak, a szőlővessző milliós tételben eladásával, ugyanakkor az opera és nemzeti színház intendánsai lettek, külföldi mintára intézményeket honosítottak, hozzá nem értő kormánypárti vezetőkkel. A „középosztály” fejlesztése érdekében, amely minden polgárosult nemzet gerince, semmit sem tettek. Még a dzsentri is megszűnt, hivatalnokká lett, felszámolódott. A politikai párt erősítésének rendelték alá az állam- igazgatást. A Szabadelvű Párt érdekében még a Magyar Tudományos Akadémiáról is kiszorították az ellenzéket. Az egyetemi tanári kinevezések szempontja a szakmai felkészültség mellőzésével a pártmegbízhatóság volt. A rendszer másik súlyos következménye a militarizmus állandó erősödése, ami olyan mértékű, hogy Fáik Miksa, a delegáció elnöke is kénytelen volt választói előtt ennek veszélyéről színt vallani és megszüntetését kívánatosnak mondani. A dualista társadalompolitika következménye a társadalom igen gyors osztálypolarizálódása, amely elkerülhetetlenül növeli a proletariátus számát és szervezettségét. A rendszerrel így előbb utóbb a „szocializmus, nihilizmus és anarchizmus” fog végezni.'1 Az 1889. évi költségvetés általános vitáján Herman a dualista rendszer „nemze- tieskedését” bírálta. Deák és Tisza is a Habsburg-birodalomnak tett engedményeket a magyar nemzeti és függetlenségi érdekekkel indokolta, de hatalomra jutásuk után a nemzeti érdekek helyett a rendszer, a birodalmi érdekek kiszolgálójává vált. Utalt arra, hogy az olasz egységet sem azok teremtették meg, akik azt kimondani sem merték, hanem Cavour, aki harcolt érte Garibaldival.8 Az 1890-es években a Kossuth halála utáni évek a Függetlenségi Pártot is a fokozatos megalkuvás, a , .kormány képes ségi” politika Tisza Kálmán által a „liberálisok” nevében megjárt útjára vezette. Hermant Szegeden a kormánypárt minden esz6 OKN 1884. VII. 140. 7 OKN 1884. XIV. 43. 8 OKN 1884. XIV. 35. 173
