Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918

város a délszláv nyelvterület határához közel volt, továbbá, hogy pusztán ipari és kereskedelmi érdekeinél fogva is, inkább a nemzetiségekkel és a környező népekkel való békés együttműködésben volt érdekelt, mint a Habsburg nagyhatalom által biztosított szlávellenes védelmi politikában.

A Habsburg birodalom „magyar nemzeti érdekvédő” politikájával szemben a Függetlenségi Párt képviselte a magyar állami függetlenség teljes visszaállításának programját. A dualista rendszer helyett a független demokratikus magyar államiságban látta a társadalmi fejlődés biztosítékát. Ezt a Kossuth Lajos által képviselt elképzelést az országgyűlésben Herman Ottó Szeged II. kerületének, a külváros kispolgárságának, továbbá a Szeged határában élő tanya-gazdálkodást folytató kisbirtokosoknak mandátumát elnyert képviselő fejtette ki a legrészletesebben.

Herman Ottó szepességi német családból származó országos és európai hírű természettudós volt, midőn 1879—1887 között Szeged szegényebb népe képviselővé választotta. Herman a Függetlenségi Pártban ahhoz a balszárnyhoz tartozott, amely a párt politikáját az államtól, a nagytőkétől elnyomott, annak kiszolgáltatott társadalmi rétegekre kívánta alapozni.

Szegeden Herman részt vett a Bakay Nándor által szervezett a szegedi közép- és kisiparosokat a nagyipar versenye ellen védeni célzó iparpárti szervezkedésben. Ez a szervezkedés a szegedi ipari kiállítás megvalósításának Gelléri Mór által elképzelt módozata ellen irányult, amely a nagyipart részesítette előnyben.

Herman ennek kapcsán többször is volt Szegeden és a szegedi politikai életben való közreműködése tette nevét ismertté.

Kossuth a Herman—Bakay-féle iparpárti szervezkedést kifogásolta, mert szerinte az osztályszemléletű politikai szervezkedés veszélyezteti a polgárság és a föld- birtokosok támogatását, vagyis a teljes állami függetlenségért, mint a dualizmus korában Kossuth szerint legfontosabb politikai célkitűzéséért, csak az egész nemzet összefogásával lehet célt érni, amit az osztályérdek előtérbe helyezése gyengít.

Hermanék ugyan lemondtak a külön iparpárt szervezéséről, ugyanakkor a Függetlenségi Párt Kossuth által fogalmazott programját a párton belül demokratikusan értelmezték. E Kossuth által fogalmazott alapelv szerint a párt fő célja a teljes állami függetlenség. Mindazokat tömöríti, akik ezt akarják, tekintet nélkül az utakra és módokra, amivel ez elérhető. Vagyis a Kossuth-féle pártprogram a társadalom- politikai kérdéseket a képviselők szabad elhatározására bízta.

Herman az 1880-as években a magyarországi munkásmozgalom vezetőivel is személyes kapcsolatban állt és a munkásmozgalmat is élénk figyelemmel kísérte, így a polgári állami fejlődés jövőjét az országgyűlés képviselőinek többségéhez képest egészen eltérő módon látta.

Herman szerint a polgári fejlődés azért őrzi Magyarországon a hatalmi rendszer feudális maradványait, mert nem demokratikus, az egész társadalom érdekeit szolgáló rendszer, hanem a nagybirtok és nagytőke szövetségére épülő tőkés gazdálkodás hatalmi rendszere. A kormány ennek következtében képtelen átfogó társadalmi reformokra. Elhanyagolt a felsőoktatás, az ipari és kereskedelmi szakoktatás. Nincs szociálpolitika, a gyermekhalandóság a legmagasabb Magyarországon. A Habsburg hatalom magyarországi királysága „Patyomkin-falu”, látszatparlamentarizmussal. Nem az uralkodó jön az országgyűlést megnyitni, hanem az uralkodóhoz megy Budára az országgyűlés az uralkodói megnyitó nyilatkozat meghallgatására. Az uralkodónak azonban nincs magyar udvartartása, Budán az országgyűlés megnyitásakor 2 3 4

2 OKN 1865. III. k. 350.

3 OKN 1884. I. 190.

4 OKN 1884. II. 11.

171