Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)

Szabó József: Megjegyzések Bodnár Béla munkájához

lyozás előtti régi világ. Névgyűjteménye azonban arra is fényt derít, hogy a szerző az adatközlőktől hallott népi nevekkel szemben az írásbeli neveket (elsősorban a különböző térképek anyagát) a kelleténél kissé többre értékelte. Ezért szerepelnek munkájában olyan elnevezések, melyeket adatközlői valószínűleg nem is ismertek, nemhogy használták volna. Említést érdemel, hogy a térképek névanyagán kívül SZEREM LEI SÁMUEL ,,Hódmezővásárhely története” című monográfiájára is nagyban támaszkodott.

Amennyire lehetséges volt, ahhoz az elvhez ragaszkodtam, hogy a szerző álláspontját tiszteletben tartsam, az általa leírtakat elfogadjam. Néhány esetben azonban változtatnom kellett a hangjelölésen. A vásárhelyi ejtésnek megfelelően jelöltem a zárt é-t a vegyes hangrendű szavakban (pl. Evangélikus templom, Oldalkosári léjáró stb.), következetesen hosszú ú-val írtam át az utca köznévi elemet (pl. Kert utca, Szeremlei utca stb.), a dűlő köznevet pedig düllő hangalakban jelöltem a címszavakban (pl. Bo- gárzó-dülló', Kutas-dülló', Palé-düllő stb.), figyelembe vettem továbbá az 1 hiányát (pl. Csajági-fó'd, Katra-főd, Tói-fó'dek; Fertő-ódal, Pamuk-ódal; Hajdai-tőtés, Nagy- tó'tés, Kongó-tőtés, Kis-tőtés stb.) A levéltári vagy a szakirodalomból vett adatokat természetesen változatlanul hagytam, vagyis abban a formában, ahogy a szerző leírta őket.

A hangjelölés kérdésében az egész dolgozatból az derül ki, hogy Bodnár Béla a köznyelvi normák szerint igyekezett a népi neveket följegyezni, ezért nem jelölte a fentebb említett nyelvjárási sajátosságokat. Ez alól csak az ö-zés kivétel, de még az e-ző és az ö-ző változatok közé is valószínűleg ezért vette föl a kereszt-féle zárt é-s alakokat. Különösen ragaszkodott a \y-os írásmódhoz, noha ennek hangértéke Hódmezővásárhelyen is j hang, mint a köznyelvben és a legtöbb nyelvjárásban. Amikor az 1970-es évek elején fölvetettem neki, hogy pl. a Gergely utca, Király-halom, Sarkalyi-csatorna stb. nevekben a fonetikus átírás általános gyakorlata szerint j-t kellene az ly helyett írnunk, akkor ezt egyáltalán nem fogadta el. Ez a magyarázata annak, hogy az \y-os formákat az ő kívánsága szerint meghagytam. Nem változtattam az egyes földrajzi neveknek a Bodnár Béla összeállította betűrendbe sorolásán sem.

A szerző— amint az Utószóban kifejtette — általában törekedett arra, hogy a földrajzi nevek hangalakja a nyelvi valóságnak megfelelően tükrözze Hódmezővásárhelynek és környékének nyelvjárását, ezért fordulnak elő s nem tévedés miatt pl. Erzsébet ~ Örzsébét, kérészt ~ koroszt változatok. Ez a törekvése mindenképpen helyes, követésre méltó eljárás. Ezt az ingadozást ő településtörténeti okokkal magyarázta. Indoklása elfogadható, hasznos lett volna azonban, ha a vásárhelyi nyelvjárástól eltérő hangalakú neveknél föltüntette volna, hogy az adott földrajzi név használói konkrétan honnan vagy legalábbis melyik vidékről kerültek Hódmezővásárhely környékére, ugyanis szerinte az oda telepített lakosok még az 1930-as években is a saját nyelvjárásukat beszélték, a vásárhelyiektől elszigetelten éltek. A közismerten erősen ö-zö Hódmezővásárhelyen és környékén egyébként nehezen maradhatott volna meg a XVII—XVIII. században oda telepített, nem nagy számú lakosság kiejtésében a kérészt vagy sém- lyék szóalak még akkor is, ha az erőteljesen e-ző palóc nyelvjárásterületről történt annak idején az átköltözés. Ezeket az ingadozó adatokat tehát kellő kritikával kell fogadnia az olvasónak a kötetben.

Sokkal nehezebb volt — legtöbbször teljességgel lehetetlen — a mondatok szerkesztésmódján, megfogalmazásán változtatni. Nem ritka pl. a túlzsúfolt egyszerű mondat és tagmondat, s ez — olykor a több tagmondatból álló közbevetés miatt — megnehezíti az egy-egy földrajzi névhez fűzött magyarázat áttekintését.

Az egyes névcikkek fölépílése — bár a napjainkban szokásos gyakorlattól eltér — jó, s némelyikük (pl. Hód-tó, Ó-templom) szinte önmagában is egy-egy remekbe szabott tanulmánynak felel meg. Külön értéket jelent a dolgozatban bizonyos földrajzi köznevek (pl. halovány, fok, laponyag, ponk, torok stb.) gondos, részletes értelmezése.

8