Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
A tó fenekén a tbc-gyógyintézet felépítése és a tómeder kettéosztása és áttöltése előtt 64 kisebb-nagyobb fenékforrást találtunk. Ezek között sok kicsi és időszakos forrás volt, de kb. 24 nagyobb és állandó forrás helyét jelöltük meg a tóról készített térképvázlatomon. A nagyobb források helyét ott, ahol a fürdést nem zavarták, a mellé levert karóval is megjelöltem, hogy minél könnyebben megfigyelhessem és ellenőrizhessem azokat. A vésztői árvíz idején észleltük a legtöbb fenékforrást, s akkor vízhozamuk is jelentősen megnövekedett. Ezek a nagyobb fenékforrások sok élesszemű homokot is hoztak fel és elég nagy erővel, mert a tónak akkor ezen a helyen még csak 60—70 cm mély, zavaros, sárgás, sötétbarna vizében a források felett kb. 20—30 cm átmérőjű tiszta vízoszlopban csillogtak a felszínig is kavargó kvarcszemcsék. Amikor még a tó tükre nem emelkedett magasabbra, a fenékforrások nyílása körül 6—8 cm magas, befelé meredeken, kifelé szelíden lejtősödő 20—30 cm széles kráter keletkezett a felhozott éles, „marosi” homokból. Később, mikor a tó vize áradt, „kicsapott”, s a környékét elárasztotta, a kísérleteket már nem tudtam folytatni. Télen a nagyobb fenékforrások felett a tó amúgy is nehezen fagyó jégpáncélján a hőmérséklettől függően a jégelvékonyodástól kezdve 20—25 cm átmérőjű víztükrök maradtak szabadon, melyek csak hosszú, kemény hidegben, pl. 1927 évi december havi szokatlan és tartós hidegben fagytak be, de a nagy fagyok enyhülésére hamarosan (az ott lakók szavajárásával) „kilukadt” a jég azokon a helyeken. A befagyások idején, ha hó nem takarta, mindenütt meglátszott a fenékforrások helye, mert felettük más színű, tisztább és átlátszóbb volt a jég. Kamocsay Gábor gaz. tanácsosnak, a Kakasszék gyógyfürdő igazgatójának segítségével éveken át végeztem kísérleteket, és megfigyeléseim szerint, ha száraz nyáron a tó vize nagyon le volt apadva, viszont Békés megyében nagy esőzések és áradások voltak, a tó K-i és É-Ki, tehát az ér hajdani lefolyása irányába eső s a kísérlet érdekében részben meredeken, részben függőlegesen levágott partfalon pár nap múlva a mederben hajdan rétegesen lerakodott homok- és agyagüledékek között megjelent a nedvesség, s a partfal száraz idő ellenére is kezdett nedvesedni, sárosodni. 3—4 nap múlva a tiszta hideg víz kis csorgások formájában kibuggyant, és a tó mélyebben fekvő vizébe folyt bele. Ez a környezetéhez képest hűvös víz, tiszta és iható volt, íze pedig a környékbeli tisztán tartott ásott kutak vizéhez volt hasonló, sőt jobb. Megjegyzem, hogy nálunk száraz időben a Körösök áradása alkalmával nemcsak a tó vize emelkedett, hanem a tó, illetve az ér mentén, sőt a magasabb, már a vízmentes medrében ásott kutak vize is emelkedett. A kutak vízszintemelkedése a medertől való távolsággal csaknem mindenütt arányosan csökkent. Ezeknek a kutaknak tulajdonosai a megfigyelésük alapján azt mondták, hogy ilyenkor a kutak vize „felfrissült és kívánatosabb lett” (ifj. Bán Máté, Orovecz Pál stb). A vésztői nagy árvíz alkalmával a tó alacsony vize 7 nap alatt 80 cm-temelkedett, s fokozatosan elöntötte a partmenti semlyékeket, majd a mélyebb fekvésű szántóföldeket. Ez is azt bizonyítja, hogy a Kakas- szék-ősfolyó lassan feliszapolódott hajdani medre ma is vezeti a régi vízgyűjtő területéről a talajvizet a föld alatt. Továbbá a Körösök vízgyűjtőjével, valamint a Körösökkel hajdan összeköttetésben volt ereknek szintén már feliszapolódott medre útján onnan is kapja a vizet, mely a Kakasszék-tóban, mint a hajdani ősfolyó- nak ma legmélyebben maradt részében a felszínre került. Itt a tó feneke 82,0—83,5 m, míg a mederből kifújt homokdombvonulat, helyenkint a 90,0 m-t is eléri □. A tó vize sárgásbarna, kis víz idején, főleg nyáron,sötétbarna. Nagy szárazság alkalmával a partokon 2—4 cm vastag, sárgás színű (kandiscukorra emlékeztető) kristályos sókéreg keletkezik, melynek jód-bróm szaga van. A víz, főleg száraz időben, erősen lúgos hatású, átlátszatlan, opalizáló és szagtalan. A tó fenekének egy része 83
