Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
öntözéses konyhakertészet megszervezője és a vásárhelyi gazdák kiváló szaktanács- adója [8]. 188. Bogárzó-csatorna. A Bogárzók (Kis-, Nagy-, Sáros-, és Sásos-Bogárzó), (1. ott) mély fekvésű szikes területének fölös vizeit vezeti le a Pusztaszéli-csatornába, de összeköttetésben van a Kiskeresztúti-csatornáwal is [12]. 189. Bogárzó-düllő. A hajdani Bogárzó-mocsarak területén kihasított dűlő. Kis és Nagy Bogárzó dűlőre oszlik. É felől a Sóstó-Csárpatelek, D felől a Mózeshalom- és Cinkus-dűlők határolják. K felől áthalad az Orosháza-tótkomlósi, valamint a Kaszaper i (régebbi nevén: Aradi) úton, s egészen a pusztaföldvári határig tart [9]. 190. * Bogárzó-mocsár. A pusztai laposokat megtöltő szikes-mocsaras vizeket nevezték hajdan Bogárzónak. Ezek fölös vizét hajdan a Sós-tón keresztül a Círják-ér vezette le. Ma a terület csatornázva van, s azóta nagy részük mezőgazdasági művelés alatt áll. Szikes, kötött talaja javításra vár (1. Kis-, Nagy-, Sáros- és Sásos-Bogárzó alatt). 191. * Bogdány-ér. Tulajdonképpen nem tartozik a vásárhelyi határba, de annak vizeivel összefüggésben volt. A Lebő-halom K végénél szakadt ki a Porgány-érből, s a halmot megkerülve a Sulymos-érbe ömlött. Régen jól kiképzett medrében bőven volt víz, és jó halászóhely volt. Ezen az éren át lehetett csónakokkal közlekedni a Marosra Makó felé. Ma medre teljes hosszában csatornázva van, s fenékmagassága 77,0—77,5 m [6/31]. 192. Bogdányéri-csatorna. A hajdani Bogdány-ér kiszárított medrében készített csatorna, mely a Porgány-ér medrétől D-re eső mély területek, volt mocsarak, tavak helyét vízteleníti. A Porgányéri-csatornába ömlik [12]. 193. * Bogdány-mocsár. A Bogdüny-rét legmélyebb részét, melynek mai felszíne 77.5— 78,0 m-ig emelkedik, nevezték így még a Tisza szabályozása előtt. Akkor az áradások alkalmával leghamarabb került víz alá, s legtovább „ült” rajta. A mély részeit halászták, a partosát kaszálták, s ezen a „réti” részeken legeltettek. Ma jó termőterület (Benes Gyula árm. ig. főmérnök helyszíni közlése). 194. Bogdány-rét. A Porgány- és Bogdány-ér közrefogta sziget K-i részét nevezik Bogdány-rétnek. K felé a Lebő-hát választotta el a sziget Ny-i részétől. Felszíne 77.5— 78,5 m-ig emelkedő partos rész, mely régen jó legelő, kaszáló volt, ma az ármentesítés után kiváló szántóterület (Benes Gyula). 195. Boldogasszony-halom. A Kender-tó közelében a Kenyere- és Pamuk-ér közrefogta háromszög alakú terület legkiemelkedőbb pontja A 83 m [7], Nemes Ember István vásárhelyi földbirtokos felesége Badalik Heléna volt az 1785-ös években. Birtokuk a Pamuk-parton és a Kender-tó környékén terült el. Ezt az asszonyt nevezték „boldogasszonynak”, s miután a halom a birtokukon volt, valószínűleg róla nevezték el [20/151]. 196. Bonta-halom. A Szentesi és Szegvári út között a várostól É felé a Kincses temető mellett emelkedik. Ma már erősen leszántott, lényegtelen magaslat, de a környező földeket még ma is róla nevezik. A vásárhelyiek úgy mondják: „kimögyünk Bontára” [7]. 197. Bor-halom. A Hód-tó partján a Gorzsa-ér torkolatánál emelkedik. A J. cs. térképen (XIX. 29) jól ki van rajzolva. Ármentesítő társulat térképen név jelölése nélkül ezen a helyen a Hód-tó 77,0 m-es szintjéből meredeken emelkedik a halom 81,5 m-ig. Repülőgépről jól látható, hogy a Vágott-halomhoz húzódó hátság egyik kiemelkedő pontja. Hidreolikus képződmény [7], 198. Boros-szék. A Puszta ÉNy-i részében, a mai Borosszék-, Apróhalmi- és Lebuki dűlők területén levő mély fekvésű terület, mely hajdan főleg csapadékos idők31
