Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)

V. Utószó

elszigetelten települtek le mind a határban, mind a városban (Puszta, Mártély, Lakhat, Láger stbj. Sokáig nem keveredtek, s még az 1930-as években is tartott az elszigeteltség. Ezt mutatják az egyes határrészek dűlőiben a felekezeti statisztika adatai.

Köztudomású, hogy Vásárhely népe ö-ző tájszólással beszél, főleg a református őslakosság. Az é-ző kiejtést az idegenből betelepítettek utódainál találjuk.

Munkámban egyes földrajzi nevek egymástól eltérően is vannak írva (pl. hol semlyék, hol sömlyék, ugyanúgy Erzsébet ~ Örzsébet, kérészt ~ kérészt, Csárpa- hégy ~ Csárpa-högy, vérés ~ vörös stb.). Ez részemről nem tévedés vagy figyelmetlenség, hanem igyekeztem a hangjelölést, illetve a kiejtést úgy írni, ahogy azt a kutatási területem különböző tájegységein, tájrészein az ott lakó kis közösség használta. De vannak kivételek is (pl. a határ minden részében a dűlőt csaknem kivétel nélkül rövid «-vei, a szőlőt pedig rövid ö-vel és hosszú /-lel ejtik).

248