Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
A vér, a szennyvíz a tóba folyt be. Amint a Hód-tó kezdett kiszáradni, és aszály idején a környéken förtelmes bűz volt, ezért az 1850-es években az uradalom ezt a négy oszlopon álló, nyitott színt, melynek összes felszerelése egy nagy fagerenda fogas volt, a belvárosba, a Varjú utcába., a mai Vajda utca 3. sz. ház udvarába helyezte át. Mivel itt a vérnek és szennyvíznek lefolyása nem volt, és az udvaron ásott kövezetlen gödörben gyűlt össze, az egész környéket még enyhe télen is bűzzel árasztotta el. A lakosság jogos panaszára az uradalom pár év múlva innen a Hajda-vendéglő udvarába, a mostani méntelepi istálló helyére telepítette. Amikor a város az uradalomtól megváltotta, megvette a vágási jogot, a vágóhidat, mely már nem felelt meg a hivatásának, a Bábicki-gödrökben építette fel (1. ott). Itt már téglaépületek voltak, s az udvara is cementbe rakott téglával volt kiburkolva, és a szennyvíz összegyűjtésére is cementes medencét készítettek, az összegyűlt szennyvizet aztán lajtokkal hordták ki. Ez a vágóhíd is hamarosan szűknek, közegészség szempontjából pedig alkalmatlannak bizonyult, ezért 1902-ben kérték egy nagy, modernebb és nagy teljesítményű vágóhíd építését, amit csak pár év után valósítottak meg a Kortyogóban (1. ott) [20/81], Az új vágóhíd 1908. évi befektetési költsége 192 000 K volt, a bevétel pedig 11 349 K volt [59/288]. A Bábicki-gödörben levő régi vágóhidat lebontották, s csak a régi bővizű ásott kútja maradt meg, amit később csordaitató kútnak használtak. 1908-ban a vágóhídon levágtak 2445 szarvasmarhát, 8731 juhot, birkát és bárányt, 2 kecskét és 3585 sertést, összesen 14 763 állatot [59 292]. Az új vágóhíd —jéggyárral bővülve — forgalma rohamosan, állandóan emelkedik [20/81, 262], 1997. Vágott-halom. L. Dékány-halom. 1998. Városháza. I. Legrégibb városháza. A török megszállás alatt állítólag a mai Andrássy és Szent Antal utcák sarkán volt a városháza, s ott húzatta karóba a török csapat vezetője Döbrentei városbírót, mert Vásárhely nem akarta az adót megfizetni [20/499]. II. Régi városháza. A jelenlegi városháza épülete előtt 1810körül épült, a mai Kossuth térbe erősen benyúlt, egészen a Sas vendéglőig. A városi széképület sarokház volt, s tőle Ny-ra a Tarjáni utca felé volt a városházi szobák épülete, melynek ablakai a mai Kossuth térre néztek, míg a városházi hivatalos helyiségek háza a mai Szegedi utca vonalában volt, s ablakai a tói lejáróra néztek. A város széképülettől D-re a mai Ó-gimnázium mellett és előtt emelkedett a megyei börtön. 1830-ban a városháza leégett. Újjáépítették, de később már a hivatalok elhelyezésére elégtelen volt, s ezért új, nagy városháza építését vették tervbe. III. Új városháza. Az 1890-es években hirdették meg a pályázatot az építésre. A beérkezett pályázatok közül lovag Ybl Lajos műépítész, m. kir. udvari építész terve volt a legszebb, és megvalósításra is a legmegfelelőbb. Egyhangúlag elfogadták, és 700 Ft-tal jutalmazták. A tanács a városi székház építéséhez szükséges telekkisajátításokat még 1891-ben 167/1891. Ein. számú rendelet alapján elintézte. Az építési terveket felterjesztették a minisztériumba, s ott a főlépcsőház és környékén változtatásokat javasoltak IX. 29-én. Ybl ezek szerint úgy módosította a terveket, hogy azok alapján még október végén megkezdhetik a munkát. A városi tanács ekkor szerződést kötött Ybl Lajossal a városi székház kivitelezési, építési részlettervei elkészítésére, az építési munkálatok végeztetésére, felügyeletére, felülvizsgálatára 6500 Ft tiszteletdíj ellenében. A tervmódosítások szerint „az emeleti falak vastagsága 0,48 m, a főhomlokzati részen pedig 0,64 m. A torony a pályatervnél egy emelettel (7 m) magasabbra és körjáróval (erkéllyel) építendő. A torony alapja megfelelő betonra helyezendő és az emeleti részig oszlopcsarnok közé foglalandó és a torony, valamint az oszlopcsarnok alatt a főbejárat elé kocsifeljáró legyen, és a csarnok felső része az emeleti részen 210
