Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)

II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése

1885-ben Vásárhely első sportegyesületét. Ebből fejlődött ki a későbbi sok sikert és eredményt elért „Torna és Vívó Egyesület” [20/285].

1909. Torok. A Tisza szabályozása előtt a régi halászok, pásztorok, víz mentén lakó földművesek „torok"-nak nevezték a nagyobb ereknek, fokoknak folyóba, tavakba történő, tölcsérszerűen kiszélesedett torkolatát. Ezek rendesen meredekebb falúak voltak, s főleg gyors áradások vagy apadások idején a víz sokszor örvénylett, benne „forgók” keletkeztek. Ilyenkor, meg ha erős, viharos szél a hullámokat felkorbácsolta, a víz alámosta, „szaggatta” a partokat. Ha pedig lassú volt az áradás-apadás, akkor meg sok iszap rakodott le, s az erek medre feltöltődött. Ilyenkor a „csónakcsapásokat” kotorni, takarítani kellett. A torkolatok, főleg áradások és apadások idején, mikor jobban mozgott a víz, kitűnő halászóhelyek voltak, ilyenkor főleg rekesztő hálókat raktak le. (Maczelka Gábor, Nagy-Kardos Imre, Pányi György). Fontosabb torkok voltak: Antalics-, Batidai-, Citek-, Harcsás-, Kaira-, Lőrinc-, Sebes-, Téré- és Topa-torok. (L. ott).

1910. * Torony. Az 1446. évi oklevél a birtok felosztások alkalmával a Herczeg a családnak biztosítja: „Hód és Vásárhely, Torony, Abrány, Tarján ..." stb. falukat [38/11. 140], Eddig helyét nem sikerült megállapítani. Az adománylevél azonban hamisítvány volt, Zomlini Gábor diák pénzért készítette [38/11. 142, 431],

1911. * Tószér. L. Fénszer.

1912. * Tószér utca. Musztafa szegedi kádi 1570. évi összeírása említi a Hód-tó partján, a későbbi Oldalkosárban [13] L. Fénszer utca.

1913. Tót-halom. A Nagy-Lúdas-ér E-i partján a Nagy-Lúdas-halommal szemben emelkedik. O 90 m [7],

1914. * Tót István ere. Jelentéktelen ér volt a Solti-laposon, annak határán. Alsó vége a régi Hámszárító-csárdátói K-re, pár száz méterre volt. A Tót István laposa fölös vizét vezette le a Tisza menti mélyebb területekre, a Tisza-síkba. Medrének nyomait ma már csak helyenként, az idős Pányi György útbaigazítása segítségével találtam meg, ellenben repülőgépről, főleg vizes időszakban, jobban kivehetők a meder nyomai [6/43].

1915. * Tót István laposa. Solton a Régi-Szegedi út és a védgát között elterült lapost nevezték így, mely vizét főleg a Téré bői kapta, viszont a fölöslegét a Tót István ere vezette le. Nagy kiterjedésű, vizes, mocsaras rét volt [6/28],

1916. Tót István szigete. A Tót István laposának egy nagyobb kiemelkedő partosabb része volt, melyet régen a Tisza szabályozása előtt csak a nagyobb áradások alkalmával borított el a víz, ezért „mögböcsült” terület, jó kaszáló, legelő volt. Ma már legnagyobb része ármentesítve van, s az intenzív földművelés következtében a „sziget” erősen le van szántva.

1917 * Tótkútas. Középkori község, mely a Száraz-ér mentén terült el. Határos volt D-ről Kovácsházával, K felől meg Komlóssal. Hunyadi János vásárhelyi birtokához tartozott. Az 1550—60-as években 6—20 házból állott a falu. 1596-ban pusztult el, s vele együtt a református egyháza is. Határának nagy része a Nagy-hajláson terült el. Templomának romjai a múlt században a Vásárhely—komlósi út mentén még láthatók voltak. Az 1708-i komlósi határ térképén a Kis-Kápolna-halom van jelezve s környéke, a Bödörcsök. (L. ott os) [38/11. 440, 39/11. 9].

1918. Tök-halom (I.). A Kerek- és a Városi-Szikáncs között a makói vasúti töltés mellett a Táncos-dombtól DK-re emelkedik, Szikáncs vasúti megállóhely közelében 84 m O • Katonai térképen neve nincs feltüntetve, csak a magassága. Az ármentesítő térkép szerint 79,5 m. A környékbeliek Szikáncsi-Tök-halomnak nevezik [7].

1919. Tök-halom (II.). A Vertics-féle 1774. évi uradalmi térképen a Szentesi úttól K felé Mindszent és Szegvár határán van jelezve mint határhalom. Ma már alig

198