Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
1823. Tatár-halom (I.). Pálé ban a szentesi vasútvonal mentén a Tabán-tiszai út keresztezésétől Ny felé emelkedik. Ma is még jól kivehető szabályos halom, a 75 000- es katonai térképen jelezve van, de magasság feltüntetése nélkül. A 25 000-es katonai térképen is ki van rajzolva, a Csöndér halomtól ÉK felé, de sem név, sem magasság nincs feltüntetve. Az ármentesítő térkép szerint 80,0 m magas □ [7]. 1824. Tatár-halom (II.). A Barci-rét és Körtvélyes között elterülő Tót István laposának hajdani nagy és Mártély felé húzódó partos részén emelkedő halom. Gazdag régészeti lelőhely. Ma már az intenzív földművelés következtében jóval alacsonyabb [7], 1825. Tatár-sánc. Hódmezővásárhely határának legkeletibb részén, a Nagy-tatár- sánci- és Szöllősi-dűlők területén emelkedik a patkó alakú, hatalmas földsánc egy hajdan széles és bővizű érre vagy inkább ősfolyóra néző, DK-i nyitott részével. Az Alföld egyik legnagyobb, védelmi célokat szolgáló földsáncai közé tartozik. A hossza kb. 3250 m, s a két vége közti távolság kb. 1900 m. A védmű egymással párhuzamosan emelt kettős sáncból áll; a külső szélesebb, a belső pedig keskenyebb, de magasabb lehetett. A két sánc gerincének távolsága átlag 30—40 m-re van egymástól. A külső sánc lábánál szélesebb vizesárok volt, a két sánc között pedig szintén volt egy vizesárok, mely keskenyebb, de mélyebb lehetett. Mind a két árok a sánc nyitott része előtti, hajdani, bővizű érből kapta a vizét. A kettős sáncvonulat alapja a terepalakulástól függően kb. 60—80 m. A külső vizesárok szélessége pedig 30—40 m között lehetett, és innen hordták ki a földet a sánc emeléséhez. Hajdani mélységét a feliszapo- lódás és a beszántás miatt csak körültekintő ásatások útján lehetne pontosan megállapítani. Az erődítmény védelmére és a sáncárkok vízállásának biztosítására szolgáló hajdani ér, ősfolyó szélessége itt 260—320 m között lehetett. A sánc ÉK-i végénél egy nagyobb földhányás volt, amelyet sáncbunkónak neveztek (L. ott). A sánc testén négy horpadás van, melyet az ottani lakosok „sánckapu”- nak neveznek. Ezek jóval későbben keletkeztek, valószínűleg a belső terület könnyebb megközelíthetősége miatt, amikor már a sáncárok vízellátása megszűnt (Pál János ottani lakostól hallotta Oláh Imre az 1890-es években). A sáncok a hosszú évtizedek óta folyó intenzív földművelés ellenére ma is 2—5 m magasak, pedig azóta a sáncokat legtöbb helyen nagyon leszántották, a vizesárkokat pedig mindjobban beszántották. A sáncon a mellette lakó tanyai emberek szántás közben sok emberi koponyát és csontokat találtak. 1894-ben Varga Antal gimn. tanár ásatásokat végzett itt is, de a sáncon belül értékes lelet került elő, ellenben kívül, az Égető-tanya területén sok tégla-, cserép-, márvány-, terméskő- és malterdarabot találtak [38/1. 357], Az ásatások alkalmával Varga tanár a sánc testét is keresztül- ásatta az eredeti talajszintig. Ekkor tapasztalta, hogy a sánc felépítése réteges, mégpedig váltakozva általában vékonyabb fekete és vastagabb sárgaföldből. Volt olyan átvágás is, ahol 20—25 váltakozó színű réteget talált. Az egyes rétegek vastagsága 20—25 cm volt. Ebből arra következtettek, hogy a földet a külső sáncárokból termelték ki, annak felszínes, humuszos fekete, illetve az alatta levő sárga, lőszös és homokrétegekből [Oláh Imre (1848—1933) ref. gimn. tanártól hallotta Bodnár Bertalan, aki az adatokat fel is jegyezte]. Azóta rendszeres ásatásokat nem végeztek, és félő, hogy a traktoros földművelés lassan annyira eltünteti, letarolja ezt a hatalmas földsáncot, hogy ennek eredetét, korát meg sem lehet állapítani. A néphagyomány „avar” sáncnak tartja, s a Tatár-sánc elnevezést Pertaff basa tatár hadaitól kapta volna, akik 1566-ban Gyula vár ostromára itt vonultak át, és a régi sánc egy részét akkor restaurálták [38/1. 356], Biztosra vehető, hogy a védmű az avarok idejében is már állott, s legfeljebb azok rendbehozták, felújították. A monumentális sánc legszebb, legépebben megmaradt részét védetté kellene 187
