Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
1615. Simon-csatorna. A Túlsó-Papere mélyebb területeinek víztelenítésére szolgáló kis csatorna, mely a Szentesi vasútvonal és a Paperei-csatorna között a Soltpaléi- csatornába ömlik [12], 1616. Simon utca. Tabán keskeny, szögben megtört kis utcája, mely a Mihály utcát a Pálfy utcával köti össze. Sarkán épült az óvoda. Régen a II. tizedbe tartozott, ma a III. kerület utcája [13], 1617. Simonyi utca. A VI. kerületben a lógeri városrészt Susánnal összekötő széles, nagy forgalmú utca, mely ma a lecsapolt Kistó-ér feltöltögetett medrén, azelőtt, míg „élő víz” volt az érben, hídon vezetett át. A Serház felőli részén 82,0 m magas az utca szintje, míg a Róka és Fűz utca között 78,5—79,0 m-ig süllyed, majd innen rövid úton ismét 80,5—81,0 m-ig emelkedik. Jelenleg a VI. kerületbe tartozik, ezelőtt a IV. tized utcája volt. A Simonyi utca nagyon szép városképet mutat. Mind a Dáni, mind a Róka és a Fűz utca sarkáról szépen látszik a kocsiútnak még ma is meredek lejtése és kapaszkodója a Kistó-ér medrén keresztül, bár a többszöri utcarendezések során sokat töltöttek rajta. Az itt lakó öregek szerint régen I—1,5 m-rel volt mélyebb a kocsiút. (Halmi József, Herczegh István). Előző neve Áldomás utca volt (L. ott). Mai nevét Simonyi József br. (1771—1832), legendás hírű, vitéz huszárezredesre (Óbester) emlékeztetésül adták, miután a Serházat huszárlaktanyává alakították át [13], 1618. Síp utca. Újvároson a Széchenyi térből folytatódik, s a Makói utcába vezet. Régen az V. tizedbe tartozott, ma a VIII. kerület utcája [13], 1619. Sírhégyi-főd. A Bogdány-ér partján elterülő, hajdan vizenyős, ma már jó minőségű mezőgazdasági terület [3]. 1620. Sírkutak. A múlt századokban a város lakossága az ivóvizet főleg a Hód- tóból szerezte, merítette. A jobb módúak a saját portájukon ásott kutakból, a többiek pedig az utcákon, főleg a város készíttette állat- és csordaitató (köz) kutakból szerezték. Aszály vagy kis víz idején, mikor a Hód-tó nagy része kiszáradt, a tó medrében ásott gödrökből, a „sírkutak”-ból merték a vizet. Ezeket a kutakat rendesen öreg és rokkant emberek őrizték, hogy a kútrajárók meg ne rongálják, a vizet be ne piszkol- ják. Szolgálatukat a város díjazta. 1621. Siromfalu. Sűrűbb tanyatelepülés a vásárhelyi határ ÉK-i csúcsán, a régi Újvárosi-pusztán [3], 1622. Sodorna. A mai Búvár utca környékét nevezték így, mikor még nagy részét víz borította. L. Szodoma. 1623. Sóház. A múlt századokban, mikor még a Kakasszék—Kútvölgy-érben is „élő” víz volt, s rajtuk hajókkal, tutajokkal közlekedtek [38/1. 62], idős emberektől hallott hagyomány szerint, nagy víz idején többek között a sót is ezen az úton, hajókkal szállították Vásárhelyre, és annak raktározására, szétosztására épült hajdan a Sóház. Emlékét őrzi a még ma is hivatalos Sóház-oldal a Kistó-ér és Kistó-hajlat ban a Serház-oldal folytatásában. Idős lógeri és susáni lakosok (Halmi József, Herczegh István, továbbá a cigölléri Jó Ferenc) úgy hallották apjuktól és nagyapjuktól, hogy a Sóház a Kistó-ér egy öblének magas partján szél- és hullámverés védte helyen épült, ahonnan egy út vezetett be a városba, s ez volt a Sóhordó út (L. ott). Jó Ferenc, ma Bocskai utcai (cigölléri) idős, kitűnő memóriájú, jó megfigyelő lakos 1927-ben úgy emlékezett a hagyományokra, hogy a mai Serháztól K felé, pár száz ölre, de nem a mai Sóház-oldalban, hanem jóval beljebb a város felé, egy nagyobb öböl magas partján épült, ahol a hajókról és tutajokról, valamint a hajókra „palló”-kon nyugodtan lehetett rakodni. Ugyanis a hajók visszafelé rendesen gabonát, kukoricát vittek, a tutajok meg maradtak, s a szálfákból épületfát faragtak ott a helyszínen. Emlékezett rá, hogy az apja, de főleg nagyapja sokat jártak a Sóházhoz „fuvarba” is. 166
