Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
vette meg gr. Károlyi, s 1825-ben kápolnát is építtetett [26/11. 27—47], A hajdani község a Száraz-éren túl, a mai falutól É felé terült el, ahol sok tégla- és edénytörmelék került ki a földből [38/11. 411], 1566. Sámson (II.). Amikor az alföld-fiumei vasútvonalat, a mai szeged—békéscsabai vonalat üzembe helyezték 1872-ben, Sámson vasúti megállóhely volt Vásárhelytől Orosháza felé 14 km-re a régi Kútasi- vagy Sámson-csárda mellett. Később Vásárhely-Kútasra változtatták át a nevét. 1567. Sámson-orosházi út. Orosházáról Sámsonra vezető út. Fecskés-dülőnél lép a határunkba, és csaknem E—D irányban Fecskés-, Csárpatelek-, Kisbogárzó-, Cinkus-, Kardoskút-, Hatablaki-kápolna- és Barackos-dűlőket átvágva, 8 és '/2 km után a sámsoni határba vezet. A J. cs. térkép XX. 27. lapján jól látszik ez az út, csaknem a mai nyomvonalon a Fehér-tó K-i végénél [11]. 1568. Sámsoni-csárda (I.). A Száraz-ér É-i partján a sámsoni határban a Csomor- kányi és a Sámsoni út mellett épült. Az 1774. évi uradalmi térképen, J. cs. katonai térképen, valamint az új katonai térképeken is szerepel. 1569. * Sámsoni-csárda (II.). Vásárhely-Kútason, melyet régen Sámsonnak is neveztek, a mai átalakított orvosi lakás volt a híres Sámsoni-csárda. Gyakrabban azonban Kútasi-csárdának nevezték (1. ott). 1570. Sámsoni-puszta. A J. cs. térkép XX. 27. lapján a régi Pusztaszéli úttól K-re, az Orosházi úttól D felé elterülő területet jelöli „Puszta Sámson” néven. Közepén a Sós-tó mocsaraival és a Sóstó-halom terült el. D-i részén a Fehér-tó határolja. Később a Károlyiak vették birtokba, s az 1862. évi osztozkodáskor 5108 hold I. és 182 hold II. osztályú földből állt [26/11. 178], 1571. Sánc-bunkó. A Tatár-sánc (1. ott) végén levő nagyobb földhányást, dombot nevezték így az ott lakók. Valószínűleg hajdan a Tatár-sánc egyik kapujának védelmére készítették [7]. 1572. Sárfejők-part. A Fehér-tavat a Nagy-Bogárzóval összekötő Lófogó-ér mentén emelkedő partos rész. A közlekedés nedves időben ezen a szikes, sáros, ragadós terepen igen nehéz és kínos volt. Környékbeli idős gazdák azzal magyarázták az elnevezést, hogy sáros időben „fejni” kellett az útat, ahogy az ereken a csónak húzókötelét is „fejték”, hogy haladjanak. (Égető János, Vetró Imre). A part átlagos magassága 90 m körül van [7]. 1573. * Sárkány-fok. A Sárkány-tóból a Tisza nagyfai kanyarulatába vezető fok volt, melynek medre régen mély és bővizű volt. A nagyfai kanyarban az egykori mocsaras területek vizét is ez gyűjtötte össze. A Kérő-érrel szemben ömlött a Tiszába. A J. cs. térkép XIX. 29. lapján gondosan ki van rajzolva, partján fákkal „Sarkon Fok” néven. Kitűnő halászóhely volt régen, s főleg rekesztéses halászatot folytattak áradások és apadások idején. (Pányi György, Maczelka János közlése). Vásárhelyi halászok is bérelték. 1574. * Sárkány-tó. A Tisza szabályozása előtt a Nagy fai-kanyar mocsaras, vízjárta területe volt, mely a Gyevi-nagy-fenéknek a kanyarba eső, K felé mélyülő része volt. Ennek legmélyebb pontja a Sárkány-tó, melynek fölös vize a Sárkány-fok útján ömlött a Tiszába a Kérő-fokkal szemben. Nem tartozott a vásárhelyi határhoz, de régen sok vásárhelyi halász „fogott ki” részt belőle halászásra, szárazabb időben kaszálásra. Fenékmagassága ma 77,0—77,5 m □. 1575. Sárkány utca. Csúcs városrészben a Szentesi utcát köti össze a Rákóczi utcánal. Kezdeti része rendezetlen, ez még a Csúcs-tó partján ősi település, a Nyárfa utcától kezdve már a tó kiszárított fenekén levő újabb település, széles, rendezett, de mély fekvésű utca. Kezdeti része 79,0—79,5 m, a rendezett rész már 78,5 m alá lejt. Régen a III. tizedbe tartozott, ma az V. kerület utcája [13]. 161
