Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
Az első harangot 1735-ben Zechenter ágyúöntő készítette 100 Ft-ért, súlya 299 font volt. A templom eredeti zsindelytetejét a gyakori tűzvészek miatt 1789-ben cserépre cserélték át. 1826-ban felújították. A torony Őrszobáját és a körsétálót 1798-ban készítették, és a városi tűzjelző szolgálatot itt tartották, míg az új városháza el nem készült. Gróf Károlyi Sándor nógatására 1741—42-ben építették téglából a lőréses templomkerítést (L. Templom védfal). Később a Ny-i és É-i oldalának nagy részét lebontották, s a Templombazárt építették helyette (L. ott) az 1890-es évek elején. A templom É-i fala tövében van eltemetve a templom volt három nagynevű lelki- pásztora: Füredi Mihály, Füredi Sándor és Szőnyi Benjámin. A három kiváló hitszónok emléke megérdemelné, hogy poraik felett, az emléktábla alatt, a téglaburkolat kis részén kovácsoltvas kerítéssel bezárt „sírhelyet” készíttessen az egyház, már az idegenforgalom szempontjából is. Belső berendezése: Az eredeti karzatok és ülőpadok készítésére a ref. egyház három gyulai asztalossal szerződött (200 Ft, 6 zsák liszt, 300 font hús és 6 akó bor). A szükséges fa- és vasanyagot az egyház biztosította. Ezek a karzat homlokzatát és mennyezetét több száz táblára osztva, szép ornamentikával és feliratokkal művésziesen festették ki. Feltűnően szép munkájukra országosan felfigyeltek. A karzatot 1892-ben — miután a tartógerendái kezdtek korhadni — kicserélték, az értékes nép- művészeti fafestéseket pedig Budapestre szállították az Iparművészeti Múzeumba. Az orgonát Oláh Ferenc és felesége, Posztós Sára készíttette. Az akkori időben modern, két manuálos, húsz változatú orgona a környék legjobb orgonája volt, s még ma is kifogástalanul működik. Soukenik János orgonaépítő 9692 K-ért készítette, s 1896 VI. 26-án vették át. Az eredeti egyszerű ablakokat az 1910-es években cserélték színes ablakokra a hívek adakozásából. A szószéket és az úrasztalát Csepregi Sándor budapesti asztalosmester készítette 1892-ben. A legrégibb úrasztali edényei 1789-ből valók. A torony homlokzatába a város kőből faragott címerét illesztették. Felirata: „Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen. Krisztus születésének 1713. és 1714. évében. Isten jóvoltából. Nem nekünk, hanem Istennek adjad a dicsőséget.” [28/11. 564, 38/V. 640—41, 39/11. 219—223, 40], 1373. Ó-templom-bazár. Gr. Károlyi Sándor földesúr sürgetésére és követelésére 1741—42. évben építették téglából a lőrésekkel ellátott védfalat a templom körül, hogy veszély esetén a város lakossága a támadások ellen tudjon védekezni. Az 1890-es évek elején — miután a védfal annyira felnedvesedett, hogy a vakolatot már nem tartotta meg — a Ny-i részét egészen, az É-i részének nagyobb részét lebontották, s az alapjára bazársort építettek az udvar felé fedélszerkezettel. Városrendezés folytán az 1960—61-es években lebontották. 1374. Ó-templomi elemi iskola. Ez az iskola volt az eddigi adatok szerint Vásárhely legrégibb iskolája. Még a török pusztítás előtt épült. Földszintes, nádtetős épület volt, szemben az ősi, szintén vályogból épült ref. templommal, melytől csak egy keskeny út választotta el. Ez az út a Hód-íó medrébe vezetett le, az öreg iskolától nem messze, annak D-i végével szemben volt az oldalkosári leányiskola épülete is (L. ott). A törökök kiverése után bővítették, derékszögben megtoldották, hogy a magyar és deák iskola is (L. Latin-iskola), meg a „mester” lakása is elférjen ott. Később az udvarban egy vályogházat építettek az I. deák és elemi osztályok részére. 1825-ben még szaporították az elemi osztályok számát. Az épület egyik homlokzata a mai Kossuth térre, a másik az Ó-templomra, nézett, s ezen az oldalon volt a bejárat. Az 1800-as évek elején már teljesen elavult ez az épület, a a tanulók számának növekedése miatt szükségessé vált egy modernebb, nagy iskola építése. Ezért 1820-ban a régi iskola egy ré141
