Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)

II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése

K felé a Szöllös-dűlő határolja, DK felé pedig Szöllős község határával szomszédos. Lakossága 205. Ebből ref.: 56, ev.: 80, r. k.: 68 [9].

1319. * Nagy temető. ~ Hajdai temető. Vásárhely legrégibb ismert temetője, melyről biztosabb adatok maradtak fenn. A mai VIII. kerületi Újvároson, a török hódoltság alatt Hód község helyén, az akkor még meglevő templom romja körül, a Hód-tó magas partjától a mai Széchenyi téren át a Hajdáig, a csárda mellett a Kis-tó partjáig terült el (Jó Ferenc, Kerekes Gábor). Hogy mikor kezdtek a vásárhelyiek oda temetkezni, pontosan nem tudjuk, de a XVII—XVIII. században főleg oda temetkeztek. Nagy víz idején csónakon vitték át a koporsókat, s csónakon közlekedtek a gyászolók is, kis víz idején pedig kezdetleges áttöltésen (Jó Ferenc). 1806-ban zárták be, és 1828-ban házhelyre osztották fel. A Nagy temető K-i részét Ó-Káposztás temetőnek is nevezték. Ebbe a részbe még tovább is temetkeztek, de nagy részét a Hód-tó elmosta (L. ott).

1320. Nagy temető alja. A régi Nagy temető széle, mely a Hód-tó magas partja alatt terült el, a mai Hivő-malomtól a Sarkaly-utcáig. A tó hullámai, főleg erős DNy— Ny-i szelek idején erősen „habolták” a partot, s mikor a Kis-tó torkolatát áttöltötték, a hullámverés még jobban erősödött, a magas partot alámosta, s nagy darabokban szakadt bele a vízbe, a tó medrébe, főleg áradások és viharok alkalmával. Ilyenkor a megbontott sírokból kilátszottak a csontok és a koporsók darabjai. (Jó Ferenc, Kerekes Gábor szüleiktől, nagyszüleiktől hallották).

A századforduló végén, mikor a Hód-tó medrét lecsapolták és a területét kertművelésre befogták, ásás, fordítás közben a Káposztás temetőtől Ny felé a rengeteg csigaház és kagylóhéj mellett gyakran került elő szétszórtan emberi csont, rozsdás szegmaradványok és korhadt deszkadarabok, melyek a régi „elhabolt” Hódi temetőből származtak (Jó Ferenc).

1321. Nagy-Tisza. A Tisza szabályozása után az átvágások következtében keletkezett holt ágaktól, azún. „dög” Tiszáktól megkülönböztetésül az „élő”-Tiszát, főleg a halászok nevezték így is (Pányi György, N. Kardos Imre).

1322. * Nagy-Tó. A múlt századokban a vásárhelyiek nevezték így is az akkor még „élő” Hód-tavá t, megkülönböztetésül a Kis-tó tói, mely tulajdonképpen a Kakasszék—Kútvölgy-ér, hajdan ősfolyó végső, torkolati része volt. Ezt még a múlt században elgátolták mind a Hód-tó tói, mind a Kútvölgy-értöl (L. Nagy- és Kis-töltés alatt). Az 1900-as évek elején már a volt Hód-rónak csak az Új-templom alatti nagy öblét, a Cigöllért nevezték így, melyben állandóan állt a víz.

1323. Nagy-tőtés ~ Hajdai-tőtés. A Kakasszék—Kútvölgy-ér végső, torkolati részén a Kis-tó Ny-i végén a régi Hódi, később Vasút utca folytatásaként, mikor már a Kis-tó vize megszűnt állandó vízfolyás lenni, emelték a mai Kistópart utca kezdetétől a VIII. kerület Újvároson levő Széchenyi térig. A töltés alatti átereszen folyt le a Kis-tó medrében összegyűlt csapadék, belvíz.

1324. * Nagy töltés utca. A régi Vasút (i), ma Kállay utca folytatását nevezték így, mely régen a Nagy-töltésen át Újvárosra., a régi Nagy temetőbe vezetett. 1878. év májusában kövezték ki kocsiútját.

1325. * Nagy utca. A mai Andrássy utcának a kát. templomtól ÉK- felé eső részét nevezték így régen, a török hódoltság alatt. Musztafa kádi 1570-ben készített összeírása már így említi [38/IV. 62], Később a környező utcákkal együtt pedig mint „Nagy utca” tized szerepelt. 1890-ben a „tized” beosztást megszüntették, kerületi beosztást készítettek, a Nagy utca elnevezést megváltoztatták, s a Kossuth tértől kezdve Andrássy utcának nevezték el. (L. ott) [13].

1326. * Nagy Vár-tó. A Vár-tó (1. ott) Ny-i széles, sekélyebb elmocsarasodott ré135