Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
legelő, kaszáló és szántóterület volt. Ezen a partos részen települt Kopáncs középkori község is. Ennek valószínűleg temetkezési helye volt a még ma is Temető-dombnak nevezett 84 m ti magaslat. Kedvező fekvése már az őskortól kezdve biztosította az emberi megtelepedést. Káros vizeit a Kopáncs-fennsíki-csatorna 11 mellékága szedi össze és vezeti el. 998. Kopáncsi iskola. Kopáncson a Vili. és IX. dűlők közti út közepe táján épült 1 tantermes, 1 tanítós állami elemi iskola [8]. 999. Kopáncsi-kettőshalom. Felső-Kopáncson nagyobb kiterjedésű halom a fennsík Ny-i részén, legmagasabb pontja a Temető-halom. Valószínűleg az elpusztult község települési helye. 1000. Kopáncsi-sík. Kopáncs D—DNy-i részén hajdan nagy kiterjedésű vízterület volt, mely már közepes vízállás idején is egybefolyt a Tiszával. Vize nem volt mély, ezért kis víz idején helyenként a partosabb része kiszáradt, s csak a mélyebb részein maradt vizes-mocsaras. É-on a Gyúlóval volt összefüggésben, ÉNy-on a Vajén el . Fölös vizét a Kelemen-fok II. vezette le a Kérő útján a Tiszába. A belvíz szabályozása óta az egész területe ármentesítve van. Mai fenékmagassága: 76,5 m a legmélyebb (a XIV. dűlőben), 77,0—77,5 m közt az átlag □. A J. cs. térkép XIX. 28. lapján a Hód-tó Ny-i vége és a Gyúló-ér közt összeköttetés van „Kopáncs Sik Toó” néven feltüntetve, s ez a vízterület folytatódik D felé a XIX. 20. lapon is, ahol szintén ilyen néven van jelezve. Régen Nagy-sík tó nak is nevezték. Ez a név még él, főleg az idős ottani gazdák körében. (Pócsy Jenő, N. Szabó Pál). A Kopáncsi-sík felső része és a Gyúló lapálya között magasabb földhát vonul kb. K-Ny irányban, ezt a részt nevezik még ma is „Csárpa-högy”-nek [6/25]. 1001. * Kopáncsi-tó. A Hód-tó DK-i részét Sarkalytól D felé a Ruttkay-féle uradalmi térkép külön Kopáncsi-tó néven tünteti fel. Eddig sehol más térképen vagy oklevélben ilyen elnevezést nem találtam. 1002. * Koplaló-csárda. Susánban volt a mai Sugár utcában a mai ref. papiak helyén. Mikor a csárdát építették, akkor még a városon kívül, illetve lakatlan területen volt, s amint a susáni városrész fejlődött, lassan körülépítették. Azután már inkább kocsmának nevezték. A múlt századokban igen híres, sőt hírhedt hely volt. (Herczegh István, Tornyai János, Tűhegyi Sándor). Jellegzetes, sárgára meszelt fala volt. Nevét onnan kapta, hogy a mulató vendég lova kint maradt a kocsma előtt, s néha bizony két nap-éjjel is eltelt, míg a gazdáját viszontlátta, és azalatt éhezve, türelmetlenkedve ácsorgott és „koplalt”. Rózsa Sándor és főleg Nótás Szabó Palkó gyakran megfordult benne [19/14], 1003. * Koplaló utca. A mai Sugár utcát nevezték így a múlt században a hasonló nevű csárdáról. [13]. 1004. * Korhány. Középkorban elpusztult község, melyet 1471-ből említenek először az oklevelek, de már 1499-től nincs nyoma a községnek, és területét Mártély- hoz csatolták [38/11. 371], 1005. * Korhány-halom. A Tisza mártélyi-holtkanyarulata és a védgát közrefogta terület neve Korhány. Ennek É-i részén a Szegfű-csárdától DK-re, 100—150 m távolságra emelkedett a halom, melynek legnagyobb részét a tiszai védgátba behordták. Ekkor sok embercsontot, fegyvermaradványokat találtak benne. Állítólag a hódi csatában elesettek temetője volt. Nevét „kurgan” szótól származtatják, mely temetkező dombot jelent [38/11. 37]. Őskori, Körös kultúrából származó lelőhelyeket találtak. [2/108], 1006. Korhány-rét. A Mártélyi-Dög-Tiszátöl K-re elterülő rét, melyet most a szentesi vasútvonal határol K felől. Partosabb részein őskori (Körös kultúra) leleteket tártak fel [2/108], 108
