Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Rákos István: Gazdasági és társadalmi viszonyok Szegeden a testamentumok tükrében (1720–1848)
arányban osztotta meg közöttük a „Dékány fájában levő ősi telket”.4 Kalmár Panna ugyanilyen indoklással kapta meg anyjától és mostoha apjától az „atyai juss” felét, míg a másik rész fiútestvérét illette meg.5 * A tanács közreműködésével kötött atyafisá- gos egyezségek a kialakult gyakorlatnak megfelelően a vagyon egyenlő megosztását tükrözik. Csuka István három fia három leánytestvérének „önkínt” igért és adott az ősi telekből, szántóból fél részt.® Egyenes ági örökösök (gyermek, illetve az elhalt gyermek után az unoka) hiányában érvényesült a felszálló ági öröklés (elhaltak szülei), ami ritkán fordult elő Szegeden, illetve e fenti kategóriák „kimerülésével” törvényes örökösnek számítottak az oldal ágon levők (testvérek, unokaöccs, unokahúg stb.). Ha nem volt egyetlen törvényes örökös sem, akkor a „magvaszakadtak” javai Szeged szabad királyi városra szálltak.7 A városi tanács 1726. január 26-án szabályozta a végrendelkezést. Abból kiindulva, hogy ha „valaki magtalanul e világbúi kimúlna, ingatlan jószágát senkinek a nemes városon kívül ne testálhassa”, elrendelte: ezután az a testamentum tekinthető érvényesnek, amely két tanácstag előtt íródott, s annak hitelességét a tanácstagok aláírásukkal és pecsétjükkel megerősítették. Az így elkészített végrendelettel a városi tanács ülésén kihirdették és bejegyezték a tanácsülési jegyzőkönyvbe.8 A végrendeleteknek többek között azért volt jelentőségük, mert „segítségükkel” megváltoztathatták az előbb ismertetett törvényes öröklési rendet. Örökös hiányában is lehetett végrendelkezni az összes vagyonról. Miként látni fogjuk, nem egy végrendelet készült azzal a megfontolással, hogy valamelyik örökös javára megváltoztassák az öröklés szabályos rendjét. A végrendelkező akaratát azonban korlátozták különböző jogok, mindenekelőtt az ősiség, a közszerzeményiség és a női különjogok szerteágazó rendszere (özvegyi jog, hozomány, hitbér, hajadoni jog). A végrendeletek többségében betartották az országos törvényeket és az ősi vagyonból valamennyi örökösnek egyenlő részt rendeltek. „A Telek és Szántó földek ... mivel ősiek, egyenlőképpen fognak osztatni” — rendelkezett 1763-ban Tóth Márton és felesége, Szél Ágnes két fiuk és három leányuk örökléséről.9 Az ősiség elvének betartásáról számtalan példát idézhetnénk, de elégedjünk meg néhány — más-más időpontban készült — végrendelet bemutatásával:10 „nem a magunk keresménye, hanem Őssi Jószágunk” (1742); „mivel ősi jószágok és nem disponálhatok vele, Ferenc és Mihály, nem különben Erzsébeth és Rózsa Leányaim egy aránt osztozzanak” (1782); „ősiek lévén, rólok rendelést nem tehetek” (1821); „amelly vagyonok minthogy ősiek lennének, ezekről pedig Rendelést nem tehetnék, ezért 9 gyermekeim között arányosan osztassanak fel” (1826); „ősi javak rendelés alá nem tartoznak, ezekre való nézve az egyenlő osztályt, akár t. i. azok fiaimra való nézve atyai, akár pedig anyai ősiek légyenek, azoknak valamennyi gyermekeim között leendő arányos felosztását nem akadáloztathatom” (1833). Jóllehet általános gyakorlat Szegeden az ősiség elvének érvényesítése, mégis találkozunk olyan végrendeletekkel, amelyekben bizonyos megfontolásokból vala4 CsmL: Szeged Város Tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek. (Továbbiakban: Szeged, tan. jkv.) 1752. február 5. 5 Uo. 1763. március 21. 0 Uo. 1754. május 27. 7 Uo. 1726. január 26. 8 Reizner János: Szeged története 1—IV. Szeged 1899—1900. 111. 63.; Rokolya G.: i. m. 26—27. 9 CsmL Szeged, tan. jkv. 1763. október 24. 10 Uo. 1742. november 12.; Szeged, végrendeletek. 1. doboz 34/1782., 2. doboz 3447/1821., 3. doboz 3771/1826., 1217/1833. 98
