Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Vass Előd: A szegedi náhije 1553–1554. évi török adóösszeírása
A feljegyzett foglalkozási kategóriák mellett a külön meg nem jelölteket egységesen „ismeretlen”-ként vettük számba. A 6. táblázat a Belső-Palánk értelmiségének és iparosainak teljes eltűnését mutatja. Az 1548. évben pedig itt kerültek a legnagyobb számban összeírásra.23 A papok és deákok, tehát az értelmiség a legjelentősebben csökkent le. Az iparosságot képviselő kovácsok, mészárosok száma viszont csekély mértékben viszont megnőtt. A kereskedőket jelentő kalmárok most először tűntek fel az összeírásokban. A „kalmár”, „mészáros” és „ismeretlen” kategóriák abszolút számai bizonytalanok, mivel a török összeíró csupán néhány esetben tett megkülönböztetést. Az 1553—54. évi összeírásunkban összesen 5 szegény (fakir) is szerepel. A legtöbben négyen a Felső-Városban, valamint ezenkívül a Külső-Palánkban egy fő élt. Ezeket az adófizetőképes cenzust fizetni nem tudók közé sorolhatjuk, de mivel lakótelkük volt összeírták őket. Szeged környékén összeírásunk nagy változásokról ad hírt. A szegedi náhije 1548. évi összeírásában szereplő 26 faluból 1553—1554-ben csupán 13 található meg. Az utóbbiakból azonban 5 újonnan lakott falu, s 1548-ban lakott csupán 8 volt. Reszke falu lakói az 1553—54. évi feljegyzés szerint Hegyős üres faluhelyre futottak, így a Bácskában egyszerre tiszta magyar népességű falvakkal találkozhatunk, mint Hegyes, Csík, Novoszeló, Csesztó. Ugyanakkor Martonos és Szentpéter kivételével a többi Tisza-parti 12 helység eltűnt.24 Feltételezzük, hogy a szegedi veszedelem harcainak következménye az említett falvak elnéptelenedése, amelyek közül néhányról biztosan tudjuk, hogy a Tiszától beljebb fekvő üres és ritkább népességű falvakba menekült. Az adófizetők száma az 1548. évi 468 hane adófizetőről 1553—54-re 128-ra, tehát mintegy az egynegyedére csökkent le. Az egyes összeírt falvakban a megszököt- tek, meghaltak és rabbá lettek számát, valamint a bíró személyét mindig külön feljegyezték. Az új adófizetők szinte minden falu esetében szerepelnek, s hozzávetőlegesen a régi adófizetők egyötödét teszik ki. Szeged körül Tápé és Győ falu nem került összeírásra, valamint az említett Tisza-parti 12 falu sem Martonostól délre, tehát ezek elnéptelenedését az 1552. évi harcok közeli színtereinek tudhatjuk be. Az 1552—53. évi adóösszeírásunk „számadó jellegét” a feljegyzett adatok csoportosításával és egyeztetésével tárhattuk fel. 9 A forrás közlésének módja Az 1553—54. évi fejadóösszeírás az oszmán-török államnyelv Magyarországon használt nyugatbalkáni nyelvjárása kiejtéséhez igazodva készült. A török adórovó hallás után jegyezte le a hely-, és személyneveket arab betűkkel, ahogy saját kiejtése megengedte. Ezeket a torzulásokat sem a hely, sem a személyneveknél utólagosan nem kívánjuk visszaállítani, mivel ez félreérthetőségre vezetne. Az egész összeírás közlésénél a leírt szöveget a mai magyar helyesírással átírva adjuk vissza. Minden hangot a megfelelő mai helyesírás szerint írjuk át. A török adózási kifejezéseket és feljegyzéseket fordításuk nyomában zárójelben is megadjuk.25 23 Vass Előd i. m. 28 1. 24 Steltzer, Friedrich, Die Geschichte Bacser Komitat, Neusatz 1881, S. 43—44: a szegedi szandzsák szegedi náhijéjének 1553—54. évi fejadóösszeírásában szereplő falvak nevét sorolja fel. 25 Ruszoly József, A Somogyi-könyvtári Műhely 1981. évi 1. számában Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. kötet szemléjében „A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása” c. forrásközlő tanulmányunk elé újabb követelményeket támasztott. Az utcarendszer különböző évekbeli adatainak egyeztetését, illetve annak példáit most elvégeztük ugyan, de maradéktalanul nem oldható meg, mivel a kiindulásul felhasználható Bálint Sándor mű első 136 személy neve sincs utcák szerint felsorolva. A magyar nevek török feljegyzéseiből eredő 81
