Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Vass Előd: A szegedi náhije 1553–1554. évi török adóösszeírása
egy háztartás, illetve lakótelek birtokosai voltak. A kézirat olvasásából másra nem következtethetünk. Viszont a kézirat lejegyzése alapján az összeírt családfőket a tényleges adófizetés szerint négy csoportra oszthatjuk fel. Ezek a következők: az ösz- szes családfő száma, az adófizetők (hane) száma, az újak száma és az új adófizetők (hane) száma. A négy említett csoport között jelentős számbeli különbségek tapasztalhatók, amelyek az egyes szegedi városnegyedek közötti népesedési állapot problémáiból fakadnak. A problémákat az 1552. február 20—március 1 között Szeged városában és környékén, a dorozsmai és martonosi út melletti helyeken lezajlott csaták nyomában bekövetkezett népességmozgások okozták. Az ostromot vezénylő Áldana Szeged lakosságát a Ferdinánd király uralma alatti, biztonságos területre telepítette, s a kitelepítésből a többség nem tért vissza. Ezeket az eseményeket általában „szegedi veszedelem”-ként tartja nyilván történettudományunk.11 Az összeírásunkban feljegyzett családfők utcák szerinti elhelyezkedéséről részletes képet kaphatunk. Különösen az említett négy csoport rávetítése az utcahálózatra nyújt értékelhető differenciált képet Szeged népesedési állapotáról. 1. Táblázat Szeged adófizetőinek városnegyedek szerinti megoszlása 1553—1554-ben Városnegyedek Összes Összes Újak Újak családfőszám hane-szám családfőszáma hane-száma Belváros: 85 11 8 7 Középváros: 243 34 27 16 Felsőváros: 380 134 102 88 Alsóváros: 340 65 — — Ossz ■esen: 1048 244 137 111 (100,00%) (23,28%) (13,07%) (10,59%) Az 1. táblázat az összes családfőszámhoz viszonyítva megmutatja a defterbe összeírtak és a ténylegesen adót fizetők különbségében rejlő népesedési állapotot. Az összeirt 1048 családfő közül csupán 244, az összes 23,28 %-a fizet adót és 804, az összesnek 76,72%-a pedig nem fizet. Az említett aránykülönbség különösen az egyes városnegyedek közötti megoszlásban értékelhető jól ki. Tudjuk, hogy a „szegedi veszedelmet” vakmerő támadásával előidéző Tóth Mihály a szegedi felsővárosban és a belsőpalánk területén rendelkezett a legtöbb előre megszervezett támogatóval, s így nem lepődhetünk meg, ha az 1. táblázat adatai is ugyanott mutatják ki a legtöbb új beköltözőt. Ez a Tóth Mihály híveinek Kecskemétre és máshová menekülésével történhetett meg, mivel a kiürült lakótelkekre költözhettek be az 1. táblázatban is kimutatott új települők, akik meglepően jó gazdasági állapotban jöttek.12 Az újonnan beköltözők többsége ténylegesen adót is tudott fizetni, tehát a harcokban vagyonukat elvesztő szegedieknél jobb gazdasági státusszal rendelkeztek. A szegedi alsóváros 11 Reizner János, Szeged története, Szeged 1900, I. kötet, 112—114 1. 12 A Szegedről 1552-ben Kecskemétre menekültekről: Mészáros László, Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén = Bács-Kiskun megye Múltjából II., Kecskemét 1979, 100 1., és még ugyanerről Káldy-Nagy Gyula, A budai szandzsák 1559. évi összeírása = Pest megye Múltjából 3., Budapest 1977, 175 1., említi a kecskeméti Szent Mária utca 1559. évi összeírásánál a török összeíró megjegyzését: „Régebben Szeged rájái voltak, de most ténylegesen Kecskemét nevű városban telepedtek le”. 70