Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Petrovics István: A szegedi vár korai történetéhez

A továbbiakban tekintsük át azokat a funkciókat, amelyeket a vár — létrejöttétől a Zsigmond haláláig terjedő időszakban — betöltött. A castrum keletkezési körülményeit vizsgálva utaltunk már arra, hogy építése minden bizonnyal a Szegeden működő egyik országos sóközpont és az itteni rév biztosításával hozható összefüggésbe, bár ezt közvetlen adatokkal alátámasztani nem tudjuk. Ahhoz, hogy a vár gazdasági tevékenységéről, szerepéről képet alkothassunk, szükségesnek látszik kitérni a castrum tartozékainak kérdésére. Általános magyarországi tapasztalat, hogy a tartozékokról pontos információkat a 15. század előtt nemigen őriztek meg az oklevelek s a várak ellátását biztosítani hivatott javak vizsgálatakor feltétlenül figyelembe kell vennünk azt a körülményt, hogy értéküket a belőlük származó jövedelem nagysága s nem pusztán a pertinentia száma szabta meg. Nem szabad megfeledkeznünk továbbá arról sem, hogy a tartozékok száma a 13—15. század között nem volt állandó.

A szegedi castrum tartozékairól a 14. századi források igen szűkszavúan s meglehetősen sztereotip módon nyilatkoznak. Egy valószínűleg 1328-ban keletkezett oklevél arra utal, hogy a várnak egy közelebbről meg nem határozható helyen kaszálói voltak. István alvárnagy ugyanis a széplaki jobbágyok közül többet elfogott, mivel azok nem akarták a vár szénáját beszállítani. Az elfogottak panaszából azonban az is kiderül, hogy a fenti szolgálatra a széplaki jobbágyokat István vicecastellanus jogtalanul kényszerítette.95 96 1338-ban Károly Róbert 25 ezer márkáért elzálogosította a szegedi és a becsei királyi várakat leendő menyének.97 A várak elzálogosításakor megnevezett összegek alapján azonban nem tehetünk egyértelmű becslést azok és javadalmaik nagyságára, mivel a lekötéskor említett összegek csak ritka esetben közelitették meg az elzálogosított javak teljes értékét. A fenti adattal kapcsolatosan további nehézséget jelent az a körülmény, hogy a szegedi és a becsei várak, valamint azok tartozékai együttesen szerepelnek, s a szerződés a tartozékok részletezésétől eltekint. Arra, hogy a szegedi castrum fenntartásában vámjövedelmeknek is szerepe lehetett, két adat alapján következtethetünk. Zsigmond király egy 1389. évi oklevelében megparancsolta a szeri nemeseknek, hogy a sáregyházi úton járó szegedi polgárokat ne merjék vámfizetésre kényszeríteni. A nagyobb nyomaték kedvéért kilátásba helyezte, hogy ellenkező esetben a Szer faluban szedett vám jogát a szegedi királyi várnak adja.98 A másik adat Nápolyi László azon oklevelében található, amelyben a castru- mot a Szeri Pósafiaknak adományozta. A diploma a vár tartozékaiként — általános fogalmazásban ugyan — falvakat, mezővárosokat, kisebb erőditményeket, prédiumo- kat, vámokat, telkeket és jobbágyokat említ.99 A helységek közül néhányat későbbi diplomák adatai alapján módunk van meghatározni. Albert király 1439. évi oklevelének bizonysága szerint a szegedi várhoz tartozott Röszke (Recke), Csongrád és egy kiolvashatatlan nevű falu.100 Bár a Csanád megyei Keresztúrt nem tekinthetjük a szegedi vár tartozékának, mivel az a Csanádi prépostság birtokát képezte, lakói és jobbágyai a 15. század első felében, s nem kizárt, hogy már azt megelőzően is, bizonyos szolgáltatásokkal tartoztak a szegedi castellanusoknak. E szolgáltatások fizetése alól V. László király mentette fel 1456-ban az itt élő népeket.101 A Csongrád megyei Vastorok és Adorján sem lehetett a castrum tartozéka, ugyanis Hunyadi Mátyás

95 Fügedi: Vár és társadalom 45.

96 Petrovics: Oklevelek 62.

97 Cod. dipl. Mór. VII. 135—137.

98 Reizner: Szeged IV. 4—5.

99 Zs. II/l. 2587. sz.

100 Reizner: Szeged IV. 45.

101 Uo. 51—52.

64