Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Szádéczky-Kardoss Samu: Két széljegyzet a Dél-Alföld korai történetéhez
SZÁDECZKY — KARDOSS SAMU: KÉT SZÉLJEGYZET A DÉL-ALFÖLD KORAI TÖRTÉNETÉHEZ 1. Megjegyzések az agathürszosz nép nyelvének és lakóhelyének a kérdéséhez Olyan régi történelmi témák tárgyalásánál, amelyekre vonatkozóan nagyon kevés és hézagos forrásadat áll rendelkezésre, magától értetődő, hogy feltevések születnek a szűkös tényanyag adta elmosódó kép teljesebbé és színesebbé tételére. S minthogy a feltevés definíciójánál fogva nem bizonyítható egzaktul, csak valószínűsíthető,1 az is természetes, ha több egymástól eltérő elgondolást hoznak javaslatba különböző kutatók. Baj csak az, ha az egyre szaporodó feltevések annyira elburjánzanak, hogy kezdik eltakarni a kevés (de annál értékesebb!) tényt illetve a kútfőkben ténylegesen megfogható információt. Az agathürszoszok etnikai összetételének és földrajzi helyének a problematikájára, úgy látom, érvényesek a fent elmondottak. S ilyenkor meggyőződésem szerint itt az ideje nyomatékosan emlékezetbe idézni, hogy a bonyolult kombinációk és leleményes teóriák tengere nem nyelheti el a forrásadatokat a tudományos igazságkeresés kára nélkül. Aki ma az agathürszoszokról szóló írásokban lapoz,2 mindig újra Heinz Kothe 1969 évi tanulmányának idézésével találkozik,3 minta téma korszerű, alapos megbeszélésére való utalással. S valóban azt látjuk, hogy a szerző páratlan erudícióval s fáradhatatlan utánjárással hordta össze mindazt, amit e néppel kapcsolatosan a XVIII. századtól fogva megállapítottak vagy megállapíthatni véltek különböző szakemberek. A szóban forgó tanulmány éppen ezért nélkülözhetetlen tudományos segédeszköz mindenki számára, akit az agathürszoszok bármilyen szempontból foglalkoztatnak. Annál feltűnőbb, hogy egy lényt, amely a cikkben érintett kérdéssel, vajon milyen nyelvűek voltak az agathürszoszok, elválaszthatatlanul összetartozik, meg sem említ az adott összefüggésben, holott idevágó modern feltevések sokaságát idézi.4 Ez a tény a következő: egy agathürszosz király neve Szpargapeithész volt és pontosan ugyanezt a Szpargapeithész nevet viselte egy szkíta uralkodó is.5 Tény az is (nem tudok komolyan vehető mai kutatóról, aki tagadná), hogy a szkíták iráni nyelvet be1 Magyar Értelmező Kéziszótár (Szerk. Juhász J., Szőke I., O. Nagy G., Kovalovszky M.), Budapest 1978., 394: „Sejtésen, valószínűségen alapuló vélemény ... Valamit magyarázó, de még bizonyításra szoruló tétel, elgondolás”. 2 A. A. Katsanakis, Agathyrsoi: Glossar zur frühmittelalterlichen Geschichte im östlichen Europa (Herausgegeben von J. Ferluga, M. Hellmann, H. Ludat, K. Zernack), Serie B Griechische Namen bis 1025, I., Wiesbaden 1980, 251; N. Otto, Agathyrsi: Glossar ... Serie A Lateinische Namen bis 900, L, Wiesbaden 1977, 29; stb. 3 H. Kothe, Der Skythenbegriff bei Herodot: Klio 51 (1969) 15—88, különösen pedig 41—68. 4 Kothe, id. h. 52. 6 Hérodotosz IV 76, 78; vö. a szkíta dinasztia családfáját: K. Abicht, Herodotos. Für den Schulgebrauch erklärt. Zweiter Band. Zweites Heft: Buch IV., Leipzig 1886, 67. 5