Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Petrovics István: A szegedi vár korai történetéhez

években figyelhető meg egy újabb csúcs jelentkezése.19 A szegedi vár építése igen kis valószínűséggel lenne köthető a 14. század első évtizedét követő nagyarányú királyi várépítéshez. Ezt a feltételezést a már említett 1333. évi királyi oklevél is támogatja.

Véleményünk szerint nagyobb valószínűséggel kapcsolható a szegedi vár keletkezése az 1261—1280 közötti időszakhoz, amikor szintén nagyobb arányú királyi várépítés folyt. E következtetés mellett persze csak közvetett bizonyíték hozható fel. Ettől az időszaktól kezdve van tudomásunk tudniillik arról, hogy a király ellátogatott Szegedre. Az uralkodók közül hiteles oklevéllel bizonyíthatóan V. István fordult meg először Szegeden; 1269-ben oklevelet is adott ki itt.20 Vendége volt városunknak IV. László király is, akinek itt tartózkodása kétségtelenül összefüggésbe hozható a Szeged környéki kun szállásokkal.21 Egy 1293-ban kiadott oklevél tanúsága szerint az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András is járt Szegeden.22 Az 1269—1293 közötti időszakban a magyar királyoknak a Tisza-parti városban, illetve annak közelében kiállított kilenc oklevele ugyan szegedi vonatkozású ügyet nem tárgyal, s így a várról sem tesz említést, de közvetve mégis utalhat a castrum 13. század végi fennállására, hiszen az uralkodók és kíséretük elszállásolására máshol, mint a várban, nemigen adódhatott mód. 1282 őszén Kun László királyi congregatio-t is tartott Szegeden, amellyel kapcsolatosan szintén tekintélyes számú és rangú kíséret ellátásáról kellett gondoskodni.

Véleményünk szerint tehát — figyelembe véve a nagy számok törvényét is — a szegedi várat a 13. század második felében, az 1260 és 1280 közötti időszakban emelhették, s építéséhez valószínűleg nem közvetlenül a tatárjárást követő években fogtak hozzá. Minden bizonnyal a király emeltette, s az ő fennhatósága alá tartozhatott, legalábbis egy ideig. Alátámasztja ezt az a tény is, hogy a vár királyi város területén állt, s építésével az egyház nem hozható kapcsolatba, hiszen Szeged nem volt kiemelkedő fontosságú egyházi központ. Fügedi vizsgálódásai egyébként is rávilágítottak arra, hogy IV. Béla várak és megerősített pontok létrehozásában elsősorban a világi méltóságviselőkre, s nem a püspöki karra támaszkodott.23 A vár azonban a 13—14. század fordulóján és a 14. század első éveiben az Erdélyben és az azzal szomszédos délkelet-magyarországi részeken tartományúri hatalmat kiépítő Kán László erdélyi vajda kezén volt, aki szegedi tartózkodása alkalmával a várban üthette fel székhelyét.24 Kán László, miután felismerte, hogy Károly Róbertnek komoly esélye van a magyar korona elnyerésére, látszólag közeledett az Anjou trónjelölt felé. E közeledést mutatja, hogy a bajor Ottót, akit 1307-ben ejtett foglyul Erdélyben, egy évvel később Szegeden átadta Károly Róbert egyik hű emberének, a Csák nembeli Ugrin- nak.25 A koronát azonban, melyhez Ottó foglyul ejtése során jutott, mégsem bocsátotta Károly Róbert rendelkezésére. Ez világosan jelezte, hogy valójában nem állt szándékában Károly Róbertét elismerni. Végül is Károly Róbert fokozódó térnye19 Fügedi: Vár és társadalom 27.

20 Codex diplomaticvs Hvngariae ecclesiasticvs ac civilis. 1—XI. Stvdio et opera Georgii Fejér. Budáé 1829—1844. (továbbiakban: CD) IV/3. 548.

21 Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I. Von Franz Zimmermann und Carl Werner. Hermannstadt 1892. (továbbiakban: US I.) 121.; Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius. VI. Bp. 1876. (továbbiakban: HO VI.) 358.; Codex diplomaticus regni Croatiae Dalmatiae ac Slavoniae. VI. Collegit et digessit Smiciklas, T. Zagrabiae 1908. 535.; Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus IX. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. Pest 1871. 391.; HO VI. 261.

22 Húücava, Alexander: Archiv zemianskeho rodu z Okolicného. Bratislava 1943. 16.

23 Fügedi: Vár és társadalom 30.

21 Kán Lászlóra 1. Kristó Gyula: Kán László és Erdély. Valóság 1978/11. 83—96.

25 Scriptores rerum Hungaricarum. II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Budapestini 1938. 48.

56