Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Varsányi Péter István: Részletek Hetvényi István 1848-as honvéd emlékirataiból

neki. Azután az átnyújtotta nekem az üveget. Én köszönettel elfogadtam, s társaimat is megkínáltam vele. Ezen asszonyt ekkor láttam először és utolszor, de ezen tettét elfeledni nem tudom, s mindég a legnagyobb elismeréssel és hálaérzettel emlékezem reá. Meglehet, hogy ezen néhány korty bor — mely átfázott belsőrészemet jól felmelegítette — egy nagy betegségtől mentett meg.

Estve mintegy 8 óra tájban parancs érkezett ütegparancsnokunkhoz, hogy ágyúütegünkkel vonuljunk be a Tisza melletti Rózsa sáncokba. Nagyon setét volt, s mi a Rózsa sáncokat nem találtuk meg, amiért is bevonultunk a városba, s régi helyünkön, a piacon felállítottuk ágyúinkat, s hazamentünk szállásainkra. Nékem ekkor másod- magammal egy Hoífmann nevű gabonakereskedő zsidónál igen jó szállásom volt.

Innét visszafelé lapozva a Szőreg mellett földsáncba való bevonulásunkról azt írtam, hogy a honvédekből többen bementek a faluba prédát keresni. Hogy ebből azt ne lehessen érteni, hogy a honvédek talán az ellenséges népeket kirabolták : meg kell jegyeznem, hogy a honvédek csak olyan tárgyra tették rá kezüket, amelynek gazdája nem volt; mert sok helyen a ráczok az egész helységet oda hagyták, anélkül, hogy reá kényszerítve lettek volna, és az ellenség táborához csatlakoztak. Ha tehát az ilyen gazdátlan házaknál valamely hasznavehető tárgyat találtak, joggal reá tehették a kezöket. Oly házaknál azonban, ahol ott volt a gazdája, semmihez nem nyúltak, ha mindjárt az ellenségünk volt is; mert a honvéd nem a prédáért, hanem a hazáért lelkesült. Az üresen hagyott házakban pedig valami értékes tárgy úgy sem volt.21

...Szegedről többször kivonultunk a ráczok üldözésére. Egyszer már egész Török- Kanizsáig22 előre nyomultunk, s néhány napi ittlétei után ismét visszamentünk Szegedre.

Török-Kanizsán a nagy vendéglőt foglaltuk el, mely üresen, gazdátlanul állott. A pince üres volt. Egy halomra összehányt privátlevelek voltak német nyelven írva. A volt korcsmáros, egy német ember, aki azonban magyarul is tudott, egyedül maga

21 Az emlékirat így folytatódik: „Álljon itt egy szép példa Nagy-Szeben bevételéről. Midőn 1849-ben Erdélyben Bém tábornok Nagy-Szebent ostrom által bevette, a parancsnok felállította a csapatokat a piacon, s tudatta velük, hogy a tábornok szabad zsákmányolást engedett a városban két óra hosszat. Bém próbára akarta tenni katonáit. Parancsa így szólt: ’Mostantol kezdve két óra hosszat kiki szabadon dúskálkodhatik a nagyszebeniek vagyonában. De figyelmeztetlek arra is, hogy ez az eljárás bár jogos, mégsem nemes és sok ártatlan embert sújt. Gondoljatok otthon levő családotokra, midőn most védtelen nőkre és gyermekekre töritek rá az ajtót! Aki zsákmányolni akar, az menjen! Oszolj!! Megperdült a dob, és az egész honvédsereg — együtt maradt. Egyetlen ember sem vált ki a tömött sorok közül, hogy rabolni induljon! A nélkülözéstől elcsigázott éhező, fázó honvédek ott állottak két óra hosszat a piacon kemény hidegben. Senki sem bontotta meg a sorokat. Mikor azután a kiszabott két óra letelt, a parancsnok kivonta kardját, ,Vigyázz’-t vezényelt, és azt mondta: ,Letelt a zsákmányolásra rendelt idő! Derék fiúk vagytok!’ A honvédek éltették a hazát, és nyugodtan szétoszlottak. így menekült meg Nagy-Szeben elkeseredett, nyomortól sanyargatott emberek két órai dúlásától. (Lásd Képes néplap 1889. évfolyam 48. sz.)

Ezért Bem iránti hálából Nagy-Szeben jelenlegi polgársága körében mozgalom indult meg aziránt, hogy a városban legközelebb építendő közkutat Bem tábornok kútjának nevezzék el, s a híres szabadsághős szobra legyen a díszes kút tetejében (1889).

De bezzeg nem így jártak el az osztrákok szinte 1849-ben Győrben. Midőn bevonultak a városba, akkor itt már egy magyar katona sem volt, s az osztrák katonák rátörtek a védtelen polgárokra és kirabolták őket. És többnyire a legbecsületesebb és legártatlanabb embereket érte a szerencsétlenség; mert nem lett minden ház kirabolva. A mi házunkat is kirabolták; sajtárokkal hordták el a pincéből a bort. Szilágyi nagyapának a házát és boltját is kirabolták azok a derék osztrákok, akik minket magyarokat ,Strassenrauber’-eknek és ,Miszgeburt’-oknak neveztek.” (A német kifejezések: útonálló, torzszülött.) A nagyszebeni eseményekhez lásd: Kovács Endre: Bem a magyar szabadságharcban. Zrínyi Katonai Kiadó, Bp. 1979. 164—169. old.

22 Török-Kanizsa — község Torontál megyében. Ma: Novi Knezevac - Jug.

210