Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Varsányi Péter István: Részletek Hetvényi István 1848-as honvéd emlékirataiból

Részletek az emlékiratból

Horgosról reggel ismét elindultunk, s egy hosszú unalmas utazás után déltájban beértünk Szegedre.1 Itt be lettünk szállásolva mintegy hatan egy házhoz.

Mellbajom rohamosan fejlődött ki, s éjjel mintegy 11 óra tájban oly rosszul lettem, hogy mindenki azt hitte, hogy rögtön meghalok. Szólni nem tudtam, se feküdni. Csak ültem az ágy szélén. Egy német tüzér feküdt mellettem, aki azonnal elkotródott mellőlem a kályhapadra. Jó háziasszonyom elment orvosért, de az orvos nem jött. Azt mondta, vigyenek be a kórházba. Még a szomszédok is átjöttek nézésemre. Bajom mellhártyagyulladás volt.

Reggelre egy kissé könnyebben lettem. Mintegy 9 óra tájban délelőtt izenet jött a tűzmestertől, hogy öltözködjem fel, mert megyünk Dorozsmára. Én izentem, hogy nem mehetek, mert igen rosszul vagyok. Ismét visszajött a posta azon izenettel, hogy el kell mennem Dorozsmára, s onnét fognak visszaszállítani Szegedre a kórházba. El kellett tehát mennem ily nagy betegen Dorozsmára. Egy nagy ponyvás kocsin feküdtem a podjászok hegyett. Amint ez a kocsi a fagyos göröngyökön sebesen ment, azt hittem, hogy a szufla egyszerre kiszakad belőlem, akkora nyiladás jött a mellembe. A tüzér, aki velem volt a kocsin, kiszólt a szekerészeknek, hogy ne hajtsanak oly nagyon, mert én mindjárt meghalok.

Déltájban Dorozsmára értünk, ahol azonnal beszállásoltak bennünket. Olyan házhoz kerültem, ahol a háziasszony gyermekágyban feküdt, akinek a komaasszony éppen ebédet vitt. A mi számunkra rántott levest főztek, de ez olyan paprikás volt, hogy nem tudtam belőle enni. A komaasszony annyira megsajnált, hogy főzött számomra egy kis rántott levest paprika nélkül. Délután azután előállott egy parasztkocsi, amelyen bevittek Szegedre a kórházba, mely a kaszárnyából lett kórházzá átalakítva.2

Itt az alorvost felkértem, hogy vizsgáljon meg és adjon valami orvosságot, mert ha a jövő éjjel is oly rosszul leszek, mint a múlt éjjel voltam, akkor alig érem meg a reggelt. Ez megkopogtatta mellemet, s a fülét odatartotta, azután valami herbatheát adott inni, s azt mondta, ha rosszabbul leszek, akkor eret kell vágni. Az érvágásra azonban nem lett szükség.

Másnap reggel jött a főorvos az alorvossal vizsgálni. Ez is herbatheát adott inni, amelyben nagy mennyiségű fekete cukor oldat volt; víz helyett pedig főtt árpalevet kellett inni. A fejemnél a falon lógó táblára, melyre fel szók írva lenni a beteg neve, vallása, betegsége sat., felírták:,.Pleuritis”, ami magyarul azt teszi: mellhártyagyulladás.

A kapott orvosságok jó hatással voltak. Bajom nem vált rosszabbá. Állapotom bár lassan, de mégis napról napra javult. Több napokig diéten voltam, — azaz nem kaptam mást enni, mint levest, reggel, délben és este —, de nem is volt étvágyam.

1 Szerzőnk hadteste, amely később Vécsey Károly tábornok vezérlete alá került, 1849. január 20-án indult el Verbászról, s január 25-én vonult be Szegedre.- 1848 nyarán a szegedi katonai tábor betegeinek ellátását három kórház szolgálta: a katonai kórház 110, a ferences szerzetesek zárdája 220, a minorita szerzeteseké 210 ággyal. 1848. jún. 25-én merült fel az ötlet, hogy az iskolák helyett az üresen álló „kincstári nagy laktanya alkalmaztassák kórházként” (Vö. Török Gábor kormánybiztos levele Mészáros Lázár hadügyminiszternek. Magyar Országos Levéltár, H. 112. 1. csomó 288. szám) Mészáros Lázár 1848. július 27-én írt válaszában jóváhagyja az üresen álló szegedi laktanyák átvételét kórházi célra. Megjegyzése: „...e jelentésével is tanúsított és eljárásával bizonyított éber figyelmét és gondosságát hazafiúi buzgalma újabb tanú jeléül veszem” (Uo. 374. sz.).

202