Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Eperjessy Géza: A kézművesipar Szegeden az 1848 előtti évtizedekben
több, mint egy évig húzódott és a forradalom eló'tt két héttel zárult le, anélkül, hogy érdemileg befejeződött volna. Polják (Pollák) Fülöp szegedi születésű sütő legényt remeklés után a (Torontál megyei) nagyszentmiklósi céhbe vették föl. Később Szegedre visszatérve remeklés nélkül kívánt a céhbe lépni, és készítményeit az udvarban levő műhelyében árulni. A céh azonban remeklésre akarta szorítani, s a város ezt méltányosnak találta. Ez az ügy ismét megjárta Budát és Bécset. A Kancelláriának az volt az álláspontja: „rendőri tekintetből kívánatos, hogy az izraelita mesteremberek is a fennálló céhekbe lépjenek, és a céhbeli szabályoknak alávettessenek, s ... a céhek minden javaiban részesíttessenek”.129 Összefoglalóan megállapíthatjuk, a céhes mestereknek a vidéki iparosok és a kontárok kizárására, ill. a legények mesterré levésének korlátozására irányuló törekvéseit nem támogatta maradéktalanul Szeged városa; e tekintetben liberálisabb volt a városaink túlnyomó többségénél. A céhbelieknek a zsidó iparosok és kereskedők visszaszorítására irányuló küzdelmét viszont a szegedi hatóságok is támogatták a többi szabad királyi városokhoz hasonlóan. E tekintetben — a többi városéval együtt — Szeged álláspontja is konzervatív volt, szemben a vármegyéknek a céhkorlátok lazítására — eltörlésére, ill. a zsidók szabad iparűzésének biztosítására irányuló törekvéseivel.130 Az iparűzők részvétele a város irányításában Mi volt az oka annak, hogy a szegedi iparosok és kereskedők — a legveszélyesebbnek tartott konkurrenciával szemben — maradéktalanul élvezhették a városi hatóság támogatását. Ennek magyarázatát elsősorban abban kell keresnünk, hogy a szegedi iparosok száma mind a polgárjoggal rendelkezők sorában, mind befolyása a város vezetésében, — legalábbis a „választott községben” — jelentős volt, — a városok túlnyomó részéhez hasonlóan. A belső tanács tagjai, mint más nagyobb városokban, Szegeden is főleg a jogvégzett vagy litteratus elemek közül kerültek ki, tehát honoráciorok voltak, de nemeseket is találunk közöttük. A külső tanácsban viszont meghatározó volt az iparosok és kereskedők súlya. Az 1830. évi tisztiújítás alkalmával pl. a választott község elhunyt vagy elköltözött tagjai helyett 50 új személyt kandidáltak, közöttük 20 volt iparűző (40%), és 7 kereskedő (14%); vagyis az újonnan jelölt iparosok és kereskedők együttesen 54%-ot tettek ki. Az egyes városrészekre eső iparos és kereskedő foglalkozású jelöltek aránya jól illusztrálja az illető városrész foglalkozási jellegét is. A Belvárosra jutó 23 jelöltből 11 volt iparos és 7 kereskedő, a Felsővárosra eső 11 amikor az előbbiek néhány adósuk kocsiját és lovát lefoglaltatták, a városkapitány pedig a zsidókat megverette hajdúival. A kapitányról különben az is kiderült, hogy egy katonának állt fiatalembertől ravasz módon kicsalta 20 jugerumból álló földjét. Uo. 1818/7/24, 1819/46/5 és 6. — Ld. még — többek között — Prinz Éliás zsidó szabó kb. 10 éve húzódó ügyét (Uo. 1832/47/83). Kajetaner Mójzesnek, aki a vár oldalában 1814 óta árult rosolist, 20 évvel később el kellett bontani deszkasátrát, mert csúfítja a városképet. E döntéssel a Ht. is egyetértett. (Uo. 1833/47/71) Spitzer Sámuel szegedi születésű gombkötő legénynek mestersége szabad űzhetésére irányuló kérelmét többször visszautasították (Uo. 1834/47/3.). Stern Károlynak végül is csak a Ht. engedélyezte, hogy „hitsorsos legények segedelmével” gyakorolja a szappanos mesterséget (Uo. 1838/47/ 46). Klein Mátyás azt kérelmezte, hogy a „közárverésen” elkobzott s eladott sapkák árát adják neki vissza (Uo. 1840/47/42). Nem támogatták Sternberg Jakab szabó és paplanos lakhatási és iparengedélyezési kérelmét (Uo. 1842/47/43.) Stern Jakabot viszont nemcsak a város, hanem a Ht. is eltiltotta az ócskavasból készített munkák készítésétől, mivel sérti a céh érdekeit. (Uo. 1845/47/35). 123 Uo. 1847/47/63 és 78; 1848/47/9. 130 A megyék céhellenes politikájára ld. Eperjessy, 1967. 152—177. 1.; a zsidó iparosok és kereskedők támogatására Uo. 125—136. 1. 196
