Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Eperjessy Géza: A kézművesipar Szegeden az 1848 előtti évtizedekben

Tehát az első 3 kategóriába tartozó módosabbak aránya együttesen is alig haladta meg az 5%-ot, míg az 5. csoportba sorolt legkisebb vagyonnak a mesterek több, mint 80%-át tették ki.97

A következőkben arra a kérdésre próbálunk választ adni, milyenek voltak az anyagi viszonyai az egyes osztályokhoz tartozó iparosoknak? Az egyetlen 1. osztályú „opifex” egy felsővárosi szekeres (idősebb Joó Pál választott polgár). Legényei ugyan nem voltak, de 6 szolgája és 2 szolgálója igen. Vagyona — a többiekéhez viszonyítva — kétségkívül a legnagyobb, de nem kézműves mesterre, hanem inkább gazdálkodóra jellemző. Házán kívül 810 négyszögöl belső telke, 950 kaszás rétje, 11 2/6 mérő szőlője, 1 kaszálónyi almás-, ill. szilváskertje volt. Állatállománya pedig egész csordát tett ki: 30 igás ökör, 14 vemhes tehén, 13 meddő tehén, 24 tinó, ill. üsző, 18 5 évesnél idősebb ló, 64 (!) 2 évesnél idősebb ló, 1200 birka98. Ki került a következő, a 2. osztályba? Például az egyetlen sörfőző, akinek 2 segédje, 3 szolgája és 2 szolgálója volt. Ingatlan vagyona nincs, csupán a városi sörházat bérli, és 12 igás ökre van.99 Vagy pl. az egyetlen kéményseprő mester 3 segéddel, 1 szolgával, 1 szolgálóval, házán kívül 500 öl belső telekkel, 2 4/6 mérő szőlővel, 2 vemhes tehénnel és 2 lóval.1" Hasonlóképpen egy szűrszabómester, aki 3 segéddel dolgozott, volt 1 szolgája és 1 szolgálója, házán kívül 436 öl belső telke, 35 2/6 mérő szőlője, 3 lova. Figyelemre méltó, hogy nem csupán mestersége, hanem egyéb jövedelmei miatt sorolhatták a 2. osztályba. Évente 800 vödör bort mért ki ugyanis saját házában, és volt egy vízimalma évi 40 Ft jövedelemmel.101

Elég gyakori eset — ez elsősorban a szegedi iparűzőkre jellemző (más városokban ezzel kevésbé találkozni) —, hogy némely kézműves mestersége mellett borméréssel vagy valamiféle kereskedéssel, szatócskodással igyekezett jövedelmét növelni. Műhelyükön kívül vízi- vagy szárazmalmuk, esetleg hajójuk volt, szőlősajtolójuk, pálinkafőző üstjük. A „megjegyzések” (observationes) rovat, sajnos, csaknem semmit sem árul el arról, hogy az illető egész évben folytatta-e mesterségét, viszont gyakran olvashatunk olyan bejegyzést, „bort mér ki saját házában” (... epocillat in domo sua), „állatokkal, fával kereskedik” (quaestum exercet cum pecoribus; cum duro ligno), stb. így pl. egy alsóvárosi magyar faragó, akit az 5. osztályba soroltak; van egy szőlősajtolója (12 Ft), egy száraz malma (10 Ft), egy üstje (8 Ft 20 kr jövedelemmel), a veje ugyancsak 5. osztályú halász mester: nyilván olyan „célszörű szögényembörök”, akik mindenből igyekeztek egy kis pénzt csinálni.

Haladjunk azonban a vagyoni helyzet szerint -— fölülről lefelé!: Egy mészáros — mestert pl., akinek 3 segédje volt, a 3. osztályba soroltak, és mint kereskedőt (quaestor), a 4. osztályba.102 Egy 3. osztályú pékmester csak egy segéddel dolgozott, de saját házában bort is mért ki. Ugyancsak 3. osztályú mester volt egy 4 segédet tartó asztalos; vagy a csak I segédet alkalmazó mészáros, aki viszont — mint 4. osztályú kereskedő — barmokkal is üzletelt.

Tehát nem szükségszerűen a mesternél dolgozó legények száma döntötte el, hogy ki melyik kategóriába került, hanem ingatlan és ingó vagyona (ez egyben jövedelmié97 OL Conscript. Regn. 1828. Az 1. csoportba sorolt egyetlen mester 7 Ft 30 kr, a másodikba tartozók 6, a harmadikban lévők 3 Ft 50 kr., a negyedikben 1 Ft 35 kr., és az ötödikben 55 kr. adót fizettek.

98 Uo. 878. sz. — Az összeírás értelmezésére ld. elsősorban Bottló Béla: ,,Az 1828. évi összeírás” című kitűnő összefoglalóját. ,,A történeti statisztika forrásai” (Szerk. Kovacsics József), Bp., 1957. kötetben 251—266. lapok!

99 OL Conscript. Regn. 1828.

100 Uo. 2043. sz.

101 Uo. 1886. sz.

102 A kereskedőket 6 osztályba sorolták, a 4. osztályban pl. 3 Ft 30 kr. volt az adó. OL Conscript. Regn. 1828.

188