Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Eperjessy Géza: A kézművesipar Szegeden az 1848 előtti évtizedekben

lés tőlem), azok között gyakran uralkodó járvány(os) betegségekre nézve egy igazi... baromorvosra vagy kovácsra elkerülhetetlen szükség légyen”.81 Azok a kovácsok viszont, akik nem sajátították el a baromorvoslás ismereteit, országszerte csak ügy nyertek fölvételt a mesterek sorába, ha nem avatkoztak a gyógyításba. Hasonlóképpen a borbélyok is, akik csak hajvágással és borotválással foglalkozhattak, ha nem tanulták ki a seborvosi mesterséget, mint pl. az a szegedi borbélylegény, akinek a Helytartótanács ilyen föltétellel fogadta el műhelynyitási kérelmét.82 Jóhéhány szakma művelői csak úgy lehettek mesterek, ha a rajziskolát elvégezték.83 Ez alól testi hibák, betegség stb. miatt lehetett fölmentést kapni, ezt viszont a céhek többnyire nem támogatták. így pl. Ónozó János szegedi asztalos legény esetében, aki a céh szerint csak egyik szemére vak, ... „közönségesen esméretes jó puskázó ..., (és csak) mesterségbeli tudatlansága elpalástolására, valótlan okoknál fogva kíván a remekléstől megszabadulni ..., az ilyen példára többen is lennének, akik tudatlanok lévén, áluta- kon privilégiumunkat kijátszanák” — olvashatjuk a céh fölterjesztésében.84 85

Ha a legények mindezeknek eleget is tettek volna, még mindig volt egy érv fölvételük ellen, hogy erkölcstelen életet élnek. A csizmadia céh „elöljárója”, nemes (!) Simony István pl. 1834-ben arról panaszkodott, hogy a céh arra, szoríttatott”, adják ki a „mesterdarabot” két legénynek, pedig azok „fajtalan életet” élnek.86 Egy borbélylegénynek „fejlett” élete miatt nem engedik meg a műhely nyitását. A céh olykor elnéző is volt,86 s nemcsak a rokonsági kapcsolatok esetében. Egy 60 (!) esztendős asztalos legénynek remeklés nélküli fölvételét nem ellenezték, mivel hallása és látása is fogyatkoztot, és 33 éven át „becsületesen” dolgozott. Ez esetben viszont a személyi, emberi viszonyokat nem ismerő, de a rendelet betűit szigorúan érvényesítő Helytartótanács nem engedett: A remeklés alóli felmentésnek helye nem lehet, könnyű remeket kell neki adni — rendelkezett a felsőbbség.87

A remeklés megnehezítésével kapcsolatos szakmai akadályok külön fejezetet alkotnak. A sok közül különösen tanulságos Farkas Antal szűrszabó legény esete, akit a céh 1817-ben „tűrhetetlen, nyakas, hörcsögös (!), civakodó, zűrzavalkodó (!) viselete s szokásban (!) vett káromolásai” miatt még egy esztendei „legénykedésre” utasított. Aztán kijelöltek neki egy mestert, de azt „tökéletlenül ott hagyván, maga kezére dolgozni, és így kontárkodni kezdett, ... a kívánt esztendőt ... engedetlen nya- kasságbul, a műhelyekbe(n) való büszke válogatásbul, ki nem töltötte” ... — teszik szóvá a mesterek. A feleket Szilber János szenátor és céhbiztos kihallgatta, a mesterek „eskü alatt” kivétel nélkül a legény ellen foglaltak állást. A város nyomására mégis kiadták neki a remeket, de abban — természetesen — hibát találtak. A szűr ujját ugyanis nem abból az anyagból, „amely a remek vizsgálattyára” (!) kirendelt kom- misszáriusunk előtt kiszabatott, hanem más posztóbul alattomosan kipótolta légyen”. A kárvallott legény erre a szentmihálynapi (szeptember 29.) vásár alkalmával a céhbiztos jelenlétében megvizsgáltatta munkáját. A megkérdezett mesterek, mégpe81 OL Ht. Dep. Civ. 1821/46/12. A Ht. is elutasítja a céhet.

82 Uo. 1846/47/66.

83 Eperjessy, 1967. 100. 1.

81 OL Ht. Dep. Civ. 1832/47/12. — A város nem foglal állást, a Ht. viszont fölmentette a remek alól. — A sok példa kö^ül még egy jellemző: Két ikertestvér asztaloslegény szemük gyengesége miatt kérte a remeklés alóli fölmentést, amelyet a város is támogatott a céhvei szemben, mely utóbbi arra hivatkozott, hogy a „nehezebb” rajzfeladatot elvégezték, így nem indokolt a gyakorlati munka alóli felszabadításuk. A céhbiztos viszont úgy vélekedett, hogy „a céhnek annyi, sok sanyargatásaira, melyeket tapasztalni kéntelenítettek, valóban méltán tarthatnak attól.... még több kedvetlenségek(nek)... lesznek kitétetve a famunkának elkészítésekor”. Uo. 1839/47/38

85 CsmL Céhiratok 1814—47. A tanács 1834. február 7-i ülésének jegyzőkönyvéből.

86 OL 1847/47/79.

87 Uo. 1832/47/85.

184