Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Eperjessy Géza: A kézművesipar Szegeden az 1848 előtti évtizedekben

nak, faragóknak, magyar építőknek, vagy akármely nevezet alatt előforduló fusse- roknak (!), mivel itten céh vagyon, köbül vagy téglábul építeni..., rendes ácsi munkát végezni” ... semmiképpen sem legyen megengedve — írják a tanácshoz intézett föl- terjesztésükben.

A kontárok viszont, akik magukat „magyar kőműveseknek és faragóknak” nevezik, azzal érvelnek, hogy a céhbeliek igen drágán, két-háromszoros áron dolgoznak, sőt szerszámaikat is elkobozzák. A faragók néhány helyi lakos nyilatkozatát is mellékelik, mely szerint senki sem kötelezheti a megrendelőket arra, hogy céhbeliekkel sokkal drágábban dolgoztasson. A magisztrátushoz írt védekezésükben a kontárok előadják, hogy ők már számos épületet, malmot és nagyobb hajót készítettek, hiba nélkül. A kőművesek viszont hibát hibára halmoznak, mint pl. „Dugonics Ádám tanácsbeli úr házánál az ámbitus alatt... (s) Szilber Ignác úr és Pillér Henrik házaiknál levő bolthajtások leszakadoztak”. A céhbeliek többnyire másutt vállalnak föl nagyobb épületeket és templomokat, innen elviszik pallérjaikat és legényeiket. Ha viszont „városunk dolgaira szükségesek ácsok, vagy kőművesek, akkor bennünket magok helyett (!) küldöznek”. A faragók nem kevésbé meggyőző érve, hogy „a szegény építő gazdának erszényére nem lehet olcsóbb mestereket fogadni, hanem köteles a német (!) legényeknek ..., kik regvei 6 órától déli 11 óráig és 1 órátul 5-ig immel folytatják munkájukat, fizetni 6 vagy több forintokra menő napi béreket” ... „Ellenkezőik” munkájának drágasága már-már elviselhetetlen az építtetőknek, a legutóbb pl. „Nagyságos Balázs Árkádius tanácsbeli úr a boltja javítására először német mesterekkel alkudozott, kik 700—800 forintokra beszéltettek, (és) 25 darab fenyőt kívántak, a magyar faragók (viszont) 80 forintokért 6 darab fenyőkkel elkészítették”. Az előbbieket olvasva nem csodálkozhatunk azon, hogy a városi tanács a Helytartó- tanácshoz intézett 1812. évi fölterjesztésében a faragóknak fogta pártját, s többek közt azzal érvelt, a „szegény adózó népet” nem lehet megakadályozni abban, hogy olcsóbban, ill. maga végeztesse — végezze a házépítést- és javítást.54

A fentebbiekhez hasonló érvekkel gyakran találkozhatunk a céhesek és kontárok egymás ellen fölhozott panaszaiban a következő években — évtizedekben is. A céhek többnyire drágábban dolgoztak, de semmiképpen nem végeztek rosszabb munkát, mint a céhen kívüliek, ahogyan azt a magyar faragók föntebb szóvá tették. A városi tanácsnak a faragók melletti előbbi állásfoglalását nem volna helyes úgy értelmezni, hogy Szeged város általában a kontároknak fogta volna pártját — a céhesek ellen, így pl. egy „polgárt és faragót” 1819-ben „40 forintban exequáltak”, mert az asztalosok munkájába avatkozott, szerszámait is „konfiskálták”, s azokat a városkapitány „licitationaliter eladandja, (s) az árát az ispotálnak szolgáltatandja.”55 Sem a város, sem pedig a Helytartótanács nem engedélyezi pl. a koporsók és sírkeresztek készítését Lotos Teréziának, nemes (!) Gombos István asztalos legény özvegyének. Az asztalos és ács céh nemcsak azzal vádolja az özvegyet, hogy mesterségükbe avatkozik, hanem azzal is, hogy koporsókat „kéz alatt, orvul paraszt faragókkal is csi64 OL Ht. Dep. Civ. 1815/7/2. A Helytartótanács elfogadja a város fölterjesztését. A céhen kívüliek kisebb és olcsóbb épületeket vályogból („luto aut luteis non ustis tegulis”) készíthetnek, a nagyobb szabású épület viszont a privilégizált mestereknek („...majoris momenti aedificorum constructione... privilegiatis... murariorum asciariorumque caetibus...”) vannak fönntartva. Vö. e döntést a Szegedi Levéltárban található fogalmazvány szövegével: „Magyar faragóknak úgy Fusseroknak azon munkákban, melyek nagyobb iszkábával (!) vitetnek végben (!), avatkozni egyátaljában szabad nem lészen, azonban malomházak, olyatén vízenálló építményeknek, melyekhez iszkábálás nem kívántatik, készítése nem tilalmaztatik... azonképen a céhbeli super vagy hajókészítőlegényeknek se engedtetik az meg, hogy ... nagyobb munkák, úgy mint hajók, kompok, ladikok vagy malomhajók csinálását felvállalhassák”. CsmL IV. A. 1003. 1. 1757—1847.

66 OL Ht. Dep. Civ. 1820/46/21. — a fentiek a város 1819. augusztus 23-i ülésének jegyző- könyvi kivonatából. — A kontárügyekre ld. még pl. Uo. 1812/7/8, 1814/16/29. stb.

177