Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Eperjessy Géza: A kézművesipar Szegeden az 1848 előtti évtizedekben

Az iparosodottság fokának van több olyan objektív mutatója, amely az egyes városok kézműiparának mennyiségi és minőségi összehasonlítására kitűnő lehetőséget nyújt; az egyik az illető városban található mesterségek száma és milyensége. Az általunk vizsgált városok között Szeged a mesterségek számát illetően a 11—12. helyet foglalja el. Megelőzte (sorrendben) Pest, Buda, Pozsony, Temesvár, Sopron, Székesfehérvár, Pécs, Győr, Debrecen és Kassa; Aradon, Komáromban, Kőszegen és Újvidéken pedig kb. annyi volt a mesterségek száma, mint Szegeden.11

Az 1828. évi regnicolaris összeírás alapján Szegeden 63 mesterséget lehet összeszámlálni. Más városokéval ellentétben a szegedi összeírás — sajnos — sem a céhes és céhen kívüli iparűzőket, sem az egyes iparágakban működő mestereket, legényeket és inasokat nem tünteti föl, így a kutatónak kellett a megjegyzések (obsrevationes) rovatát átvizsgálva az egyes iparágakhoz tartozó mesterek számát is megállapítani. Mint fentebb említettük, a mesterek száma 1058 (a hajósgazdák nélkül), a legényeké pedig 405 (részletezve ld. az alábbiakban!).

Rendelkezésünkre állnak azonban más, a tisztújítással kapcsolatos összeírások is, az egyik kb. 10 évvel korábbi, a másik pedig 2 évvel későbbi, mindkettő tartalmazza az egyes iparágakhoz tartozó mestereken kívül a legények és az inasok számát. A szabad királyi városok a tisztújításkor a XVIII. század vége óta kötelesek voltak a Magyar Királyi Kamarának és a Helytartótanácsnak fölterjeszteni az újonnan megválasztott belső és külső tanács tagjainak, az újonnan fölvett polgároknak, továbbá az alsóbbrendű tisztviselőknek a névsorát, számot kellett adniok — többek között — a városi jövedelmekről és kiadásokról, az árvapénztár kezeléséről, és nem utolsó sorban közölniök kellett a kebelükben található iparágakban működő mesterek, legények és iparosok számát. A tisztújításra végsősoron — a Kamara és a Helytartó- tanács javaslata alapján — a két központi főkormányszék, a bécsi Udvari Kamara (Hofkammer) és a Magyar Királyi Kancellária adta meg az engedélyt.12 A restaurá- ciós jelentések forrásértékére már másutt fölhívtuk a figyelmet.13

Az iparágak száma

Az alábbiakban az 1828. évi összeírással párhuzamosan föltüntettük az 1819. és az 1830. évi restaurációs jelentésekben14 szereplő mesterek, legények és inasok számát, forrásainknak megfelelően az iparágak latin nevének alfabetikus sorrendjében, de magyar nyelven (az eredeti latin nyelvű elnevezést csak abban az esetben közöljük, ha a magyar elnevezés nem volna egyértelmű). Az 1819. évi restaurációs összeírásban mintegy kétszázzal több, 1280 mestert és 6-tal kevesebb, 57 iparágat számolhatunk össze, mint az 1828. évi országos összeírásban, az 1830. éviben pedig 1358 mestert

11 Mivel a bizonyító anyag puszta felsorolása is szétfeszítené jelen dolgozat kereteit, csupán az Országos Levéltár Helytartótanácsi (Departamentum Civitatense) és Kamarai anyagában található — a továbbiakban Szegeddel kapcsolatban részletesen elemzésre kerülő — restaurációs (tisztújítási) jelentésekre utalok. Pestre és Budára ld. Dóka Klára: A Pest budai céhes ipar válsága (1840—1872). Akadémiai, 1979. 36. 1.: A kézműves iparágak száma 1840-ben Pesten 202. (91 céhes, 111 nem céhes), Budán 184 (86 céhes, 98 nem céhes) volt.

12 A sok példa közül lásd Wien Hofkammer archív 62. Ungarisches Camerale Abt. 26. (Frei und Bergstädte). 18/26/3/82 —■ a továbbiakban W HK.

13 Eperjessy Géza: Szabad királyi városi céhek. III. Kézművesipartörténeti szimpózium. 1976. — (A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottságának Értesítője I) Veszprém, 1977. 39. 1. — és Eperjessy, 1979. 260. 1.

14 OL Helytartótanács Departamentum Civitatense 1821/46/21. A továbbiakban: OL Ht. Dep. Civ. Tabella numerum (sic!) Opificum in Libera Regiaque Civitate Szegediensi existentium... 1819. és OL. Magyar Kamara. 183/32/50. A továbbiakban OL K. Tabella Numerum (!) Opificum in Libera Regiaque Civitate Szeged existentium et pro Anno 1830 deserviens. — Az iparűzők tabelláját a restaurációs jelentéseknek minden esetben a 14. számú melléklete tartalmazta.

165