Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Eperjessy Géza: A kézművesipar Szegeden az 1848 előtti évtizedekben

EPER JESSY GÉZA

A KÉZMŰVESIPAR SZEGEDEN AZ 1848 ELŐTTI ÉVTIZEDEKBEN

Az iparűzők számszerű megoszlása

A tanulmányunkban vizsgált időszak végén Szeged mintegy 36 ezer főnyi lakosságával az ötödik-hatodik helyet foglalta elvárosaink sorában.1 Az iparűzők (opifices) száma az 1828-as összeírás szerint 1090 volt városunkban, a kereskedőké (mercato- res) 48, a kalmároké (quaestores) 263.2 Az 1828-as összeírás más városokhoz hasonlóan Szegeden is csak az önálló iparosokat (a mestereket) sorolta az opifex-ek közé. A fenti összegben tehát a legények (sodales) nem foglaltatnak, utóbbiak száma az összeírás szerint 405 volt, tehát a mesterekének még a felét sem (37,15%-ot) tette ki. Az önálló iparűzőknek a családfőkhöz3 viszonyított aránya Szegeden 27,1 % volt.

Az iparosok megoszlása a város egyes kerületeiben a következő:

Az iparosok

száma

százaléka

Felsőváros:

365

33,49

Rókus:

101

9 26

Palánk:

358

32,85

Alsóváros:

266

24,40

1090

100,00 %4

1 Fényes adatai szerint Szeged lakosságának száma 1846-ban 35 861 volt. Fényes Elek: Magyarország leírása. Pesten, 1847. I. 39. 1. — A továbbiakban: Fényes/1847. — Ld. még Uő.: Magyarország Geographiai szótára. Pesten, 1851. IV. k. 76. 1. — A továbbiakban: Fényes/1851. Idézett statisztikus szerint Szegednél csupán Pest, Debrecen, Szabadka és Pozsony volt ekkor népesebb. A Tafeln zur Statistik der Österreichischen Monarchie adatai alapján (ld. A történeti statisztika forrásai (Szerk. Kovacsics József) Bp., 1957. 388—389. 1. 8. tábla) Szegedet az előbbi városokon kívül Buda is megelőzte lélekszámát illetően.

2 Országos Levéltár. Archívum Palatinale Archiducis Josephi II. Conscriptiones Regni- colares Articulo VII. 1825/27. Ordinatae. Civitas Szegedinum. — a továbbiakban OL Conscript. Regn. 1828. Az összeíróbiztosok 9826 •— 18 és 60 év közötti adóköteles személyt s az említett iparosokon és kereskedőkön kívül — többek között — 48 honoráciort, 1592 polgárt, 255 szolgát, 287 szolgálót, valamint 3735 házat számláltak össze. Tanulmányunkban a fent idézett levéltári forrásra támaszkodtunk. Ld. még T. (agányi) K. (ároly): Az 1828-i Országos összeírás végleges eredményei. M. G. T. Sz. 1896. 206—213.1. Itt a polgárjoggal rendelkezők száma 1594. Továbbá: Végh Joachim: Az 1828. évi Országos összeírás Szegeden. A szegedi Pedagógiai Főiskola Évkönyve 1957. 199—205. 1.

3 Mivel az összeírásban szereplő opifex-ek maguk is családfők, így mindenképpen a családfők számával kell azokét összevetni. Erre vonatkozóan Pálffy Ilona alapvető történeti statisztikai tanulmányai közül ld. pl.: Székesfehérvár szabad királyi város 1828-ban. Magyar Statisztikai Szemle. 1938. — Vö.: Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon. Akadémia Kiadó, Bp. 1967. 64—76. 1. — A továbbiakban: Eperjessy, 1967. és Uő: A pécsi kézműipar reformkori történetéhez. Klny. a Baranyai Helytörténetírás 1977. c. kötetéből. Pécs, (1979.) 254. 1. — a továbbiakban: Eperjessy, 1979. — Az 1828-as összeírás 15 szegedi köteté163