Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Imre Mihály: Iskolakultúra Hódmezővásárhelyen a XVIII. század közepétől 1848-ig
laházat emelnek közadakozásból.107 Anyakönyveiket görögül és szerbül vezették, amint e nyelveken folyt az iskolai tanítás is. Az országos tendenciák következményeként az 1830-as évektől kezdve a vármegye és a város többször is követelte tőlük anyakönyveik magyar vezetését (1834—39, 1841—45), s iskolájukban a magyar nyelv oktatását.108 Az egyre türelmetlenebb sürgetésnek azonban vajmi kevés foganatja volt, mivel a kereskedők közvetlenül a földesúr joghatóságához tartoztak, bizalmát élvezték, s az eltekintett e nemzeti szempontok türelmetlen érvényesítésétől. A zsidóságot hosszú évszázados, súlyos diszkriminációk sújtották, vallásszabadságukat csak időlegesen engedélyezték évszázadokkal korábban Bethlen Gábor törvényei. Jelentősen könnyít helyzetükön a türelmi rendelet, azonban még ezt követően is több évtizedig vallásgyakorlatukért, s lakhatási jogukért türelmi adót kellett fizetni. 1833-ban a földesúrtól templomnak való telket kértek és kaptak, ahol egy házat zsinagógának alakítottak át, 1834-től már rabbi áll a hitközség élén: Grünhut Ábrahám. 1839-ben nagyobb házat vásárolnak, amelyben helyet kapott a zsinagóga és az iskola is. Iskolamestert állítottak, kik közül legjelentősebb 1845-től Stern Ignác. Tanrendet készített, s ekkor már három osztályban tanultak a gyermekek.109 Tanrendjét nem ismerjük, azonban valószínű, hogy jelentős helyet kapott már benne a magyar nyelvű oktatás. Részint azért, mert 1843-tól a vármegye szorgalmazza a zsidók gyermekeinek magyar nyelven való oktatását, részint pedig azért, mert Stern annak a Lőw Lipótnak a környezetéhez tartozott, aki az asszimiláció lehetőségeit kereste, s a felekezet iskoláiban szorgalmazta a magyar nyelvű oktatást.110 3. Református tanügyi reformok a reformkor eszményeinek vonzáskörében A református felekezeti oktatás fokozódó anyagi nehézségei ellenére újabb reformokkal igyekezett iskolakultúráját a kibontakozó reformkor legjobb eszményeihez igazítani. Bár az 1790/91-es országgyűlés biztosította a protestánsok iskolaügyi autonómiáját, de a második Ratio Educationis (1806) döntően hozzájárult ahhoz, hogy a remormátusok tanügyi vezetői az oktatás fokozottabb egységesítésére törekedjenek. Megvalósított reformjaik tükrözik azt a harcot, amelyet a különböző szellemi irányzatok képviselői hirdettek. Megmérkőzik ennek során a hagyományos, humán tudományok latinos hegemóniájú irányzata a természettudományok fontosságát hirdető csoporttal. Lassan uralkodóvá válik az oktatás magyar nyelvűsége, egyre több helyet kapnak a gyakorlatias jellegű tudnivalók, s hasznos tudományok. Véglegesen elkülönül a középiskolától az alsó fokozat, az anyanyelvű népoktatás, de már a gimnázium sem csak az akadémiai felsőbb tanulmányokra előkészítő iskolatípus; számolnak azzal, hogy az innen kikerülők a gyakorlati élet pályáin maradnak. A debreceni iskolai törvények és tantervek sorát az 1791 -es második Methodus... nyitja meg. Rendelkezései szerint fokozódó szerepet kapnak a természettudományos ismeretek, de már megjelenik a nemzeti szempontú tudományok tanítása is. Eszerint minden elemi fokú osztályban tanítanak Maróthi alapján számtant, de a gimnáziumi fokozatban is tanulják a matézist. A közéiskolában a declinisták a latint magyar nyelvű magyarázatokkal tanulják, a két felső osztályban megjelenik a természethistória, az orátorok osztályában pedig a magyar történelem. 1795-ben újabb tanterv jelenik meg, amely már élesen elkülöníti az alap- és középfokú oktatást. Az elemi oskola két osztályból áll, a deákiskola (gimnázium) hét osztályú. Az elemiben nincs 107 CsmL SzF, Kgy. Jkv. 1783. jan. 16. és XXXVII. 37, XXXVIII. 9, 82. 108 Szeremlei V. 690—691. 109 Sternről: Szeremlei V. 606. Lőwről: Száraz György: Egy előítélet nyomában, Bp. 1976. 126—127. 110 Uo. 150
