Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Imre Mihály: Iskolakultúra Hódmezővásárhelyen a XVIII. század közepétől 1848-ig
IMRE MIHÁLY ISKOLAKULTÚRA HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN A XVIII. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL 1848-IG I Előzmények A magyar reformáció fó'ként német mintára hozza létre iskolaszervezetét, Melanchton és Trotzendorf elveit plántálják a hazai környezetbe a német akadémiákon megforduló prédikátorok. Mivel a magyar protestáns egyház anyanyelvűvé teszi az istentiszteletet, a szertartásokat, a legfontosabb hitvallásokat, magyarul szól a biblia és magyarul zeng a zsoltár; a szűkebb értelemben vett hitélet gyakorlása is megkívánja és demokratizmusa lehetővé teszi egy minimális szintű anyanyelvű kultúra elsajátítását. A hitújítás iskolakultúrája sajátosan ötvözi a műveltség protestáns teológiai és humanista-reneszánsz világi elemeit. Debrecen Kollégiuma az egész keleti országrész műveltségének egyik legfőbb tényezőjévé válik több évszázadra. Sajátosan magyar, az európai iskolázás történetében egyedülálló intézmény volt a vidéki rector - kodás, praeceptorkodás. Az anyasikola a felsőbb évfolyamok hallgatói közül — rendszerint már az akadémiai tagozatról — a legkiválóbbakat azzal a feladattal bízta meg, hogy egy-egy vidéki iskolában az oktatói munkát lássák el. Az ilyen tevékenységet végző publicus praeceptor neve rector, vagy praeceptor. A nagyobb iskolákban segítője is volt, aki az alsóbb osztályokat tanította, nevük: conrector, collaborator. A vidékre kibocsátott rector itt is az anyaiskola növendéke, vonatkoznak rá annak törvényei, de a helyi gyülekezet és a zsinatok határozatai is. Megbízatásuk rendszerint két évre szólt, utána visszatértek az anyaiskolába tanulmányaik befejezésére, vagy megtakarított jövedelmükből külföldi peregrinációra indultak protestáns akadémáik látogatására. így alakult ki a partikuláris iskolák hálózata. Jelentősége elsősorban abban áll, hogy az anyaiskola tanítási rendszere, az ott kialakított, elfogadott műveltségi eszmény igen gyorsan eljuthatott a legtávolibb partikulába is, s így egy viszonylag egységes oktatási koncepció megvalósítását tette lehetővé. A Kollégium pedig eleven kapcsolatokat tartott fönn az európai protestantizmus tudományos központjaival, s e rendszer megkönnyítette a nagyvilág kultúrájának viszonylag gyors szétsu- gárzását. Egészében mindenképpen pozitívan kell értékelnünk ezt a sajátos intézményt, különösen akkor, ha tudjuk, hogy a Ratio Educationis megjelenéséig (1777) az államigazgatás — Erdély kivételével — egyetlen oktatásügyet szabályozó törvényt sem hoz!1 A protestantizmus XVI. századi elterjedésével Hódmezővásárhelyen és az alföldi hódoltsági területen a kálvinista egyházszervezet szilárdul meg, amely megteremti saját iskolakultúráját. Az 1550-es évektől fokozatosan megszűnik a katolicizmus egyházszervezeti, konfesszionális és kulturális szerepe, s a XVIII. század második évtize1 Az egész korszakról, s a református iskolahálózat kialakulásáról: Nagy Sándor: A Debreceni Kolléigum mint egységes intézmény az egyetem kiválásáig, Debrecen, 1940. passim, Barcsa János: A Debreceni Kollégium és pártikulái, Debrecen, 1905. passim. 129
