Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Szádéczky-Kardoss Samu: Két széljegyzet a Dél-Alföld korai történetéhez

az elhurcoltak illetve leszármazottaik is, ám megmaradt korábbi Sirmiumról vett elnevezésük. Magam kézenfekvőbbnek látok egy más magyarázatot. Aligha véletlen ugyanis, hogy a még avar földön tartózkodó lakosságot egyszer sem nevezi „sirmiu- miaknak” a kútfő, csak a birodalomba már visszatelepedettekre alkalmazza ezt az elnevezést. így arról lehet szó: a császári kormányzat „avaroknak” (vagy „bolgároknak”) nem titulálhatta a keresztény hitét és görög (ill. latin) nyelvét megőrző népességet, még ha az hat évtizedig az avar kagánnak az országában élt is. Olyan hivatalos nevet adott tehát nekik, amely a tradícióhoz ragaszkodó birodalmi adminisztráció szempontjából kínálkozott: az avarországi lakóhelyükkel szomszédos egykori provincia, Sirmiensis elnevezését alkalmazta reájuk.31

Felmerül a kérdés, milyen lehetett a gazdasági-társadalmi helyzete a Dél-Alföldre telepített egykori provinciálisoknak. Határozott választ természetesen autentikus kútfők hiányában nem adhatunk, de bizonyos feltevéseket megkockáztathatunk. Tudjuk, hogy a kagán különféle ipari munkák elvégeztetésénél (például hajók vagy hidak elkészítésénél) bizánci vagy itáliai mesteremberekre szorult.32 A bizánci ötvössírok feltárása33 is arról vall, hogy az egykori császári alattvalók iparosként dolgoztak a kaganátus földjén. Valószínű tehát, hogy az elhurcolt birodalmi lakosok egy része kézművesként szolgálta új urait. De a bizánci parasztok földműves munkájára s terményük egy részének a beszolgáltatására is igényt tarthatott az avarság. Ebbe az irányba mutat Iohannes Ephesinus híradása, miszerint az 580-as évek derekán az Al-Duna menti provinciákat elözönlő avarok az ott talált parasztokat azzal szólították fel termelő munkájuk folytatására, hogy ők csak fele annyi termék beszolgáltatását kívánják meg, mint amennyit a császári adminisztráció hajtott be rajtuk.34

További kérdés, vajon megállhat-e az a feltevés, miszerint a dél-alföldi hadifogolyleszármazottak vezetőjéül kinevezett Kuber azonos a dél-oroszországi Nagy- Bulgária fejedelmének, Kuvratnak a negyedik fiával, aki Theophanész és Niképhorosz patriarcha közel egykorú híradásra visszamenő közlése szerint népével az avar kagán fennhatósága alatt álló Pannóniába vándorolt.35 Mióta V. Besevliev a madarai lovas

795) szerint 795—796-ban több (tehát legalább két) évszázada nem érte el ellenség a kagánok Duna—Tisza közi rezidenciáját, ahol így zavartalanul halmozódott fel a hadizsákmányból származó arany, ezüst, drágaság. Ezek szerint legkésőbb az 590-es esztendőktől a kaganátus székhelyének immár nem Sirmium látszik, hanem egy annál északabbi Duna—Tisza közi terület.

31 Hogy itt valóban a birodalmi adminisztráció hivatalos névadásával van dolgunk, ezt mutatja Kuber bizalmasának és alvezérének Maurosznak az ólompecsétje, amelyet attól fogva használhatott, hogy császári rendelet (MSD II 5, 292) ünnepélyesen a hazatértek vezetőjévé nevezte ki; a pecsétfeliratot közli G. Zacos and A. Veglery, Byzantine Lead Seals I 1., Basel 1972, 635—636 (No 934): „Maurosznak, a patrikiosznak s a sirmiumiak és bolgárok arkhónjá- nak” (patrikiosz~ patrícius magas rang a késő római császárkorban és Bizáncban; arkhón = ve- zető [tisztviselő]).

32 Paulus Diaconus, Hist. Langob. IV. 20 (hajóácsok); Theophyl. Sim., Hist. II 16, 10—11 (ostromgépkészítő); Zonaras XIV 11, 18—19 et Iohannes Ephesinus, Hist. eccl. VI. 24 (híd- és fürdőépítők). Vö. a sirmiumi hadifoglyokból lett fürdőépítőt a hunoknál (Priscus fr. 8: Excerpta de legationibus p. 134, 1—10 ed. C. de Boor); ez szolgasorban maradt, miközben, láttuk, a katonáskodásban kitűnt egykori viminaciumi hadifogoly megválthatta szabadságát (Priscus fr. 8: Excerpta de legationibus p. 135, 10—136, 10).

33 Talán a legnevezetesebb ilyen leletről szól D. Csallány, Goldschmiedegrab aus der Awarenzeit von Kunszentmárton, Szentes 1933.

34 Iohannes Ephesínus, Hist, eccles. VI 45—49 > Michael Syrus, Chron. X 21 (vol. II p. 361 trad. J.-B. Chabot). Lemerle (II 141) szerint a kagán célja a hadifoglyok letelepítésével: „procurer des bras ä des terres sous-exploitées, et contribuer ainsi ä l’entretien de la caste militaire des maitres, les Avars”.

35 Theophanes a. m. 6171 (p. 357, 23—26 ed. C. de Boor); Nicephorus Patriarcha, Breviárium p. 34, 1—4 ed. C. de Boor; Orosz L., Nikephoros „Breviarium”-ának londoni kéz11