Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Rákos István: Gazdasági és társadalmi viszonyok Szegeden a testamentumok tükrében (1720–1848)

A végrendelkező kötelessége volt a házasságkötéskor ígért ,,hitbér” (móring) kiadása. Ekkermann János végrendeletében olvashatjuk: „Midőn mostani feleségemet Vinklerin Katarinát házastársul ell vettem, moringoltam neki 200 fkát, mellyet mostis neki hagyok.”35 A móring legtöbbször pénz, de jelenthette az egy gyermekrész kiadásának kötelezettségét is.36 Ha az özvegy a mostoha fiúval egy házban „megmaradni nem akarna”, akkor a fiú köteles kiadni a „moringoló Levél”-ben szereplő összeget (150 Ft) és a ballagitói szőlőrészt — olvashatjuk Csiszár József testamentumában.37

A hajadoni jog a leánygyermekek eltartásának és kiházasításának kötelezettségét jelentette. Az általános örökös, többnyire valamelyik fiú, köteles volt kiskorú leánytestvéreit „mindaddig, méglen férhez nem mennek”, élelemmel, ruházattal „tartani”, majd nagykorúságuk elérése után őket „tisztességesen kiházasítani”. E jog vonatkozott a fogadott leányokra is.38

A kiházasítás a szerzeményi javakból történt és magában foglalta a „mennyeg- zői költség”-et, a „böcsületes ruházat”-ot és az „ágybeliek”-et. Ábrahám József 1767-ben 200, Gárgyán Imre 1831-ben 100 Ft-ot rendelt hajadon leánya „kiházasítá- sára”.39 A kiházasításra fordított összeg nagyságát, illetve a ruházat stb. értékét a család vagyoni helyzete határozta meg. Előfordult, hogy a férjhez adott leány csupán „jegyruhát” kapott. A vagyonosak nemcsak ruházatot, bútorokat, konyhai eszközöket adtak bőséggel hozományul, hanem pénzt, ingatlant és állatokat is. Szabó József cívis öt leányának. 2500 Ft-ot, 100 juhot, 8 lovat, 8 tehenet, 8 tinót hagyott, emellett megkapták az alsóvárosi telket is. A leányok gyakran kaptak szőlőt, ritkábban pedig szántót.40

A legtöbb esetben meg kellett elégedniük a kiházasításkor kapott hozománnyal, legfeljebb egy-egy borjút, „fias tehenet”, „rúgott csikót”, „egy esztendős süldőt” kaptak a szerzeményi javakból „atyai és anyai successio” (örökség) címén. Fiútestvéreiken keresetük nem lehetett, mert érvénybe lépett a végrendeletek gyakori szankciója : még azt is veszítsék el, amit kaptak.41

A saját keresetű vagyon felett tulajdonosa szabadon rendelkezhetett, különböző megfontolásokkal valamelyik családtag javára a többi örököst ki is zárhatta a vagyonból. A szerzeményi javak elosztásakor érvényesült a férfi ág elsőbbsége. Berta István miután négy leányát kiházasította („bötsületessen férhez adtam”) és egy -egy tavalyi borjút is adott nekik, általános örökösévé Simon nevű fiát tette, aki apjával együtt a vagyont gyarapította, emellett vállalta a szülők tartását. Ezért a szerzeményi javakat, az összes ingatlan és ingó „jószágot” örökösen — „pleno iure, perpetuo” — ő kapta meg.42 A fiúág elsőbbségét több testamentum is megfoglamazta. Rózsa István 1747-es végrendeletében olvashatjuk: „Mindennemű Ingós Ingatlan, halálom után találandó Jószágim, legyenek Rósa Istvány Fijamé és az eő Maradékié mind addigh, méglen a Nemzetségének magva nem szakad.”43 Nem egyszer a végrendelkezők megkötik a további öröklés rendjét is. Balog Katalin 1773-ban József fiára

36 Uo. 1. doboz 64/1770.; ld. még: 1. doboz 24/1871., 263/1782.

36 Uo. 1. doboz 24/1781.: 50 Ft., 64/1770.: 200 Ft., 3. doboz 3771/1826.: 100 Ft., 472/1831.: 150 Ft., 2484/1836.: 1000 Ft.; A gyermekrészre ld. 2. doboz 718/1817., 2324/1824., 1593/1824., 3. doboz 1303/1832.

37 Uo. 2. doboz 732/1818.

38 Uo. 2. doboz 567/1811., 593/1813.

39 Uo. 1. doboz 6/1767., 3. doboz 472/1831.

10 Uo. 3. doboz 472/1831., 1. doboz 243/1763.; ld. még: 3. doboz 2191/1834., 2059/1828.

41 Uo. 1. doboz 271/1766., 311/1768., 7/1769., 28/1773., 31/1773., 331/1774. stb.

12 Uo. 1. doboz 26/1767.; ld. még: 1. doboz 150/1767., 21/1775., 2. doboz 299/1805.

43 Uo. 1. doboz 225/1747., 2. doboz 681/1816., 769/1819.

102