Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Szántó Imre: Szeged 1848 nyarán

Haan Lajos elborzadva ír e gazdag vidék pusztulásáról, az öldöklésekről, a következőkben éppenséggel a magyarok fosztogatásáról: „A hogy a katonaság elvonult, jöttek a szomszédos magyar falu lakosai kocsikkal, a házakat mind kirablották, még a harangokat és a toronyórát is elvitték, a házakban, boltokban még egy szeg sem maradt. A házi állatokat, libákat, csirkéket, malaczokat, mellyek már a kocsira nem fértek, agyon verték s elvetették, úgy hogy Neninától Becskerekig az országút tele volt döglött libával, csirkével, malacczal... Ilyen borzasztó idő volt ez...”121

Bács megye közönsége június 17-én Zomborban tartott bizottmányi üléséből tudósította Szegedet a megye szélén kiütött veszedelemről, és felszólította a várost, hogy „küldjenek erejükhöz képest minél előbb fegyveres csapatokat.” „Minden percben attól lehet tartani — írja Bács megye közönsége —, hogy e dühös népcsoport megyénkbe berohanván, a veszedelem nélküli vidéket borzasztó pusztítás és öldöklés színhelyévé fogja változtatni.”122

Szeged város a június 19-én tartott rendkívüli közgyűlésből Bács megye felhívását sietve felterjesztette „czélszerű intézkedés tétel miatt” a hadügyminiszterhez, hogy az egyes törvényhatóságok felszólítása nyomán „a még a fegyver gyakorlatban tökéletesen ki nem képzett erőnek” mindenfelé történő felhasználásából eredhető zavarokat elkerülhessék.123

A Würtemberg király nevét viselő huszárezrednek a galíciai Marionopolban beszállásolt egyik százada annak tudatában, hogy a haza veszélyben van, „a haza megmentésének szándékától vezéreltetve” Lenkey János kapitány vezérlete alatt szökve Máramarosszigetre érkezett. A század hazatérésének híre széliében elterjedt, s a közvélemény országosan melléjük állt. Szeged város június 19-i közgyűlése a nádorhoz feliratot intézett, melyben a Lenkey-század részére „kegyelmet” kért.124

Minthogy Szegeden nagyobb számú lovas és gyalogos katonaságnak kellett rövidebb-hosszabb időre lakást adni, ezeknek elhelyezésére a hadi választmány szükségesnek találta a városnak mind a négy részében külön szállásolási biztosokat kinevezni, akik kötelesek a naponként beérkező lovas és gyalogos katonaságot az albírák és esküdtek segítségével a házaknál beszállásolni.125

Az elnöklő polgármester a június 19-i közgyűlésen az itt toborzandó lovasezredek lovainak elhelyezése céljából az istálló felállításának költségvetését terjesztette elő. Mivel azonban a város közönsége nagyobbrészt tanyai gazdákból állt, és istálló majd minden háznál volt, ezért a közgyűlés minden költségeskedést feleslegesnek tartott, s „tekintve a város lakosainak hazafias érzelmüket”, a Szegedre érkező lovas ezredek lovai számára a város lakosai istállóik egy részét készségesen átengedték.126

Gombás József százados június 20-án azt jelentette a hadi választmánynak, hogy a helybeli katcnai élésházi tiszt el van látva annyi liszttel, hogy a helybeli rendes katonaságot és mintegy ezer főnyi mozgó őrvitézt naponként kenyérrel augusztus végéig élelmezni tudja. De ha nagyobb számú katonaság érkezik Szegedre, akkor 2600 porció kenyérnél többet nem süthet naponként, mivel csak két kemencével rendelkezik. Ha a városba vagy környékére ennél nagyobb számú katonaság érkezik,

121 Id. Kövér Lajos: A nemzeti—nemzetiségi kérdés Deszken a polgári forradalom és szabadságharc időszakában 1848—1849. c. kéziratában. Szeged 1980. 5.; Haan Lajos: Békéscsaba története. Kéziratmásolat, 153—154.

122 CsmL Biz. közgy. ir. 122/1848.

123 Reizner 1884. 159.

124 CsmL Biz. közgy. ir. 123/1848.; Uo. Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 19., 123. sz; Urban Aladár: Lenkey százada. ÉT 1962. 17. évf. 10. sz. 291—295.

125 CsmL Biz. közgy. ir. 274/1848. A hadiválasztmány megbízásából Gombás József százados és hadiválasztmányi tag körözvénye. Szeged, 1848. jún. 20.

126 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 19., 121. sz.

66