Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Szántó Imre: Szeged 1848 nyarán
ütközött, a rövid — rendszerint 3—4 hetes — szolgálati, tábozozási idő miatt még nehezebben ment a váltás megszervezése. „A nemzetőrségek nem felelhettek meg a czélnak olly szabályosan, mint a rendes katonaság — írja Vukovics Sebő emlékirataiban —, mind a mellett szolgálatok a harcz kezdetében, midőn az ellenség csoportjainak nagy része gyakorlatlan nép- gyűjtelékből állt, s a háborúi működések még rendes alakot nem öltöttek, teljesen haszonvehető volt.”63 így az adott körülmények között fenn kellett tartani a nemzetőrség tábori alkalmazását is. A nemzetőrség — nem állván fegyelmezett katonai elemekből — harci bátorság és elszántság vonatkozásában nem érte el a szerb polgári csapatok harci szellemét.64 A probléma megoldását a honvéd zászlóaljak jelenthették volna, ha van idejük felkészülni, és ha már kezdetben nagyobb számmal jönnek létre. A nemzetőrség szervezése Szegeden is új szakaszba lépett, s eljutott a mobilizáció küszöbére. Mivel pedig a kimozdított nemzetőrség már a hadügyminiszter hatáskörébe tartozott, Mészáros Lázár ebben az ügyben megkereste a hatóságokat. A Duna-Tisza köze és a Tiszántúl megyéihez és városaihoz június 10-én intézett felhívásában sürgette a nemzetőrség felállítását, rendezését és felfegyverzését. A hadügyminiszteri rendelet alapján a Szeged táján elrendelt toborzás rendezésére a város részéről a június 13-án tartott közgyűlésen egy állandó hadi bizottmány alakítását tartották szükségesnek, Vadász Manó polgármester elnöklete alatt. A bizottmány tagjai: Tóth Mihály főbíró, Osztróvszky József, Schmidt Ferdinánd, Dáni Ferenc, Rengey Ferdinánd, Lengyel Pál Leffter Mihály, Bérczy Antal, Vékess Ferenc tanácsnokok, továbbá Kárász Benő, Rónay Mihály, Korda János, Somogyi Antal, Molnár Pál, Dietzgen József, Réh János, Szivits János, Körösi József, Zombori János, Fodor Ádám Ferenc, ifj. Dobó József, Gombás József, Varga Vendel és Túri György képviselők.65 A nemzetőri szolgálat iránt nem volt jelentéktelen Szegeden — különösen a tanyai lakosok között — az idegenkedés sem. Gombás József nemzetőr százados írja: „Midőn a törvény kihirdetésekor az első századokat megalakítottuk, a fegyver fogástól igen sokan, de különösen a tanyákon lakó mezei gazdák elannyira idegenkedtek, hogy alig reméltünk jó sikert, most azonban mindenki csak fegyverért kiáltoz.”66 Jelentős volt azok száma, kik anyagi képesítettségük eltitkolásával az összeírásból kimaradtak.67 Ezekre a július 10-én tartott közgyűlés 50 forint bírság, esetleg egy hónapig terjedhető fogságbüntetés kiszabását rendelte el. A parasztság egy része még korántsem volt hajlandó felsorakozni a kiváltságosok oldalán. A nincsteleneket nem elégítette ki a jobbágyfelszabadítás adott módja.68 A szegedi nemzetőrség magvát a polgári őrsereg, vagyis az egyenruhás polgárság alkotta.69 Az egyenruhás polgárokat az egyes városrészek szerint nemzetőr-száza63 Vukovics Sebő: i. m. Bp. 1894. 186.; Urban Aladár: i. m. Bp. 1673. 143., 152—153 64 Thim József: i. m. I. Bp. 1940. 177., 4. sz. jegyzet.; Pethő Sándor: A szabadságharc eszméi. Bp. 1916. 137. 65 CsmL Biz. közgy. ir. 47/1848. A hadügyminisztertől Szeged város közönségének. Bp., 1848. jún. 10. 66 KH 1848. aug. 26. — 49. sz. —■ pag.: 223., 2—3. hasáb. 67 Reizner 1899. II. 80—81. 68 Vö. Spira György: A vezérvármegye forradalmi választmánya 1848. tavaszán. In: Spira György: A negyvennyolcas nemzedék nyomában. Elvek és utak. Magvető Kiadó, Bp. 1973. 218— 219. 69 Szeged város tehetős polgársága — elkülönülési szándékának megfelelően — május 1-én vadászszázad felállítására nyújtott be kérelmet. A miniszterelnököt helyettesítő Deák Ferenc azonban elutasította a kérelmet: „...a nemzetőrségben semmi nemű elkülönözött és így castszinezetű osz58
