Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Szántó Imre: Szeged 1848 nyarán
határőr és paraszt — állt fegyverben. Ezekhez Stevan Knicanin ezredes vezetésével a szomszédos Szerbiából 10—12 ezer fegyveres önkéntes csatlakozott.22 Csernovics Péter kormánybiztos június 7-i jelentésében azt közölte a belügyminiszterrel, hogy a péterváradi és a pancsovai határőrezredek, valamint a sajkás kerület fellázadt, és a szerbiai fegyveres csapatok is készen állnak arra, hogy benyomuljanak az ország területére. Azt is jelezte, hogy a katonai erő kevés a Délvidéken, ezért sürgős intézkedések megtételét kérte a minisztertől.23 A magyarok és a magyarországi nem-magyarok közötti ellentétek elhatalmasodása a Délvidéket tette a rendkívül kíméletlen fegyveres harcok színterévé. E dicstelen villongások paradox drámáját hűen érzékeltetik Csernovics Péter július 12-i proklamációjának következő sorai: „Egy részről azt kiáltják: jönnek a magyarok, akik el akarják rabolni templomainkat, testvéreinket, asszonyainkat, gyermekeinket leöldösni, mire a szerbek csoportosan fegyvert fognak. A magyarok pedig, hallván ezt, megijedve kiáltják: jönnek a szerbek, hogy a magyarokat agyonverjék, leöl- dössék, s megijedve szintén fegyvert fognak a maguk védelmére. Ily módon a gyűlölet és ijedelem folyton nagyobbodik, mindkét fél fegyverkezik, maguk sem tudva, miért...”24 A magyar kormány hozzálátott a szerbek — és a Jellacic — részéről fenyegető fegyveres felkelés leküzdésére szolgáló haderő megszervezéséhez. Részint honvéd zászlóaljakkal, részint pedig nélány hetes tábori szolgálatra kirendelt — egymást váltó — nemzetőri alakulatokkal kezdte meg a délvidéki haderő megerősítését.25 A 3. honvéd zászlóalj szervezése Szegeden A szerb mozgalmak veszélyességéről már május 15-én este megérkezett Hra- bovszky altábornagy jelentése Pestre. A tudósítás hamarosan rémhírré dagadt, hogy tudniillik a szerbek Zimonynál 50 ágyúval betörtek az országba. A miniszter- tanács határozatot hozott a délvidéki várak háborús készenlétéről, s a Szeged táján felállítandó táborról. Egyben döntés született arról is, hogy haladéktalanul meghirdetik a 10 ezer főből álló önkéntes reguláris sereg toborzását.26 A Batthyány-kormány tevékenységének szinte első heteiben, párhuzamosan a nemzetőrség szervezésének kezdeti szakaszával, megkezdték a három évi szolgálatú önkéntesek toborzását. Ez a forma szerint a nemzetőrség egy osztályaként felállított, 10 ezer főre tervezett önkéntes sereg lett a szabadságharc honvédseregének magva.27 Már május közepén világossá vált, hogy Bécs nem fog hozzájárulni a Birodalom különböző tartományaiban állomásozó magyar ezredek hazatéréséhez. A Batthyány22 Spira György: A magyar forradalom 1848—49-ben. Gondolat, Bp. 1959. 225.; Uő: In: Magyarország története 6/1. Bp. 1979. 229—230.; Bona Gábor: i. m. Sz 113. évf. (1979) 6. sz. 1110—1111. E Szerbiából átszivárgón fegyveres felkelőknek (szerviánusoknak) politikai és katonai súlyuk, befolyásuk a magyarországi szerb nemzeti mozgalom jelentős tényezőjévé vált, „igen nagy szerepet játszottak abban, hogy — a békülésre és együttműködésre törekvő hazai szerb csoportokkal szemben —- a szerb nemzeti mozgalom olyan gyorsan és élesen magyarellenes irányt vett.” 23 Thim József: i. m. II. Bp. 1930. 359.; Szőcs Sebestyén: A kormánybiztosi intézmény kialakulása 1848-ban. Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 65. Akadémiai Kiadó- Bp. 1972. 93.; Varsányi Péter István: A karlócai ütközet. HK XXVII. évf. (1980) 3. sz. 455—, 464. 24 Thim József: i. m. II. Bp. 1930. 537—538. Csernovics Péter királyi biztosnak a békés megoldás érdekében kiadott proklamációja a szerb néphez. Pétervárad, 1848. júl. 12. 25 Spira György: i. m. Sz 111. évf. (1977.) 4 sz. 711.; Uő: i. m. Bp. 1980. 68. 26 Urbán Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán. Akadémiai Kiadó, Bp. 1972. 228.; Spira György: i. m. In: Magyarország története 6/1. Bp. 1979. 201—204. 27 Vukovics Sebő: i. m. Bp. 1894. 176. 52
