Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Földváriné Kocsis Luca: Az 1929–1933-as világgazdasági válság kibontakozása Szeged gazdasági életében
zása pedig jelzi a kisiparosok és kiskereskedők megnehezült helyzetét.74 A rossz üzletmenet miatt ugyanis a tanonctartás költségeitől is szabadulni igyekeztek, és családtagjaik bevonásával tettek erőfeszítéseket az üzlet fenntartására. A válság leginkább a „kisegzisztenciákat” sújtotta. Nem véletlenül állt az ipari és kereskedelmi követelések élén a kisipari és kiskereskedelmi hitel ügye. A kevésbé tőkeerős vállalkozók nehezebben és kedvezőtlenebb feltételekkel jutottak hitelhez, mint tőkeerősebb társaik, akik a hitel fedezetét biztosítani tudták. A Szegedi Kereskedők Szövetsége 1929-ben a város segítségét kérte a kiskereskedőknek nyújtandó hitel ügyében.75 A kormány által ez évben megindított hitelakció keretében 830 000 pengő jutott a szegedi kamarai körzetre, melyből egy kereskedő 3000 pengőig vehetett fel. A kölcsön kamatfeltételei a legszegényebbek számára voltak legkedvezőtlenebbek.76 1931-ben már csak 413 000 pengő hitel állt a kisipar és kiskereskedelem rendelkezésére, de ennek alig több mint felét vették igénybe a magas kamat és a gyors visszafizetési kötelezettség miatt.77 A következő évben a szegedi kisiparosok és kiskereskedők az árverések felfüggesztését és — a gazdaadósságok kormány által biztosított moratóriumára hivatkozva — az ipari és kereskedelmi tartozások moratóriumát sürgették.78 A szegedi kereskedelem bénultságára világít rá a kiskereskedők és a város között a szeretetcsomagok kiosztásának odaítélése ügyében kipattant botrány. A város ugyanis a privilégizált helyzetű Szegedi Kereskedők Árubeszerző Szövetkezetét bízta meg a nevezett üzlet lebonyolításával. A Szövetkezet 15%-ot, 30 fillért zsebelt be csomagonként. A kiskereskedők 10%-kal olcsóbban vállalták volna, csakhogy némi kereseti lehetőséghez jussanak.79 A válságba került szegedi gazdaság helyzetét súlyosbították az 1932-ben végrehajtásra kerülő állami takarékossági intézkedések. Ezek során számos állami intézmény megszüntetésére, illetve Szegedről való áthelyezésére került sor. 1932 februárjában hiábavalónak bizonyult Szeged ellenforradalmi érdemeire való polgármesteri hivatkozás, a közigazgatási bizottság felterjesztése, a főispán egy órás kihallgatása Károlyi Gyula miniszterelnöknél és a város országgyűlési képviselőinek személyes közbenjárása is. Megszűnt az erdőigazgatóság és a vasúti leszámoló hivatal. Az államépítészeti hivatalt Szentesre helyezték át. A csendőrkerületi iskolát áttelepítették Makóra, a szegedi kerületi rendőrkapitányság átszervezése számos tisztviselő fővárosba, illetve vidékre költözését vonta maga után. Áthelyezésre került a méhészeti felügyelőség is.80 Mindezek a több megyényi hatáskörrel rendelkező közintézmények a 20-as években növelték Szeged város vonzáskörét, pezsdítették gazdasági vérkeringését. A legnehezebb gazdasági feltételek között ezek elvesztésével is szembe kellett nézni. 74 Lásd a XVIII. sz. a. b. táblázatokat. 75 SZUN, 1929. márc. 5. A Szegedi Kereskedők Szövetsége kereskedelmi hitelt kér a várostól. 76 Az ingatlanfedezetet nyújtók 9, a kezest állítok 10, a többiek 11% kamatteherrel juthattak kölcsönhöz. SZUN, 1929. júl. 12. A csongrádi kereskedők nem lelkesednek a túl drága kiskereskedői hitel iránt. 77 KJ 1931. 77. old. 78 SZUN, 1932. ápr. 19. Wimmer elnök munkaprogramjának bejelentése: küzdeni a kisemberekért...” 79 SZUN, 1932. febr. 10. A szegedi kereskedők többsége erőteljes mozgalmat indít a szeretetcsomagok mai kiosztási rendszere ellen. 80 SZUN, 1932. febr. 11., 12., 16., ápr. 1., 2., máj. 29., júl. 27-i számai. — A polgármester a következő szavakba öntötte méltatlankodását: „Az állami takarékosságnak Szeged kárát látja... Ez annál is inkább sajnálatos, mert a mostani kormány Szegednek köszönheti létezését, itt szervezkedett és innen indult el a nemzeti hadsereg...” SZUN, 1932. febr. 12. 207
