Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Földváriné Kocsis Luca: Az 1929–1933-as világgazdasági válság kibontakozása Szeged gazdasági életében
számának csökkenése is jól jelzi, hogy húsnak, a zsírnak a többi élelmiszerhez viszonyítva jelentősebb olcsóbbodása31 ellenére a lakosság fogyasztása nem bővült, hanem csökkent: Év A szegedi közvágóhídon levágott állatok száma32 1929 63 711 db 1930 53 419 db 1931 49 932 db Az élelmiszeripar másik ága, a malomipar a 20-as években krónikus kapacitáskihasználatlansággal küzdött. Különösen vonatkozott ez a legnagyobb szegedi gőzmalomra, a Back Bernát és Fiai Rt-ra, amely elsődlegesen exportra őrölt. Valamivel kedvezőbb volt a kisebb vámőrlő malmok helyzete, amelyek a közvetlen környezetükből származó őrlési forgalmukat a válság évei alatt is megőrizték, csak az 1932-es rossz kenyérgabonatermést érezték meg erősebben.33 * 35 A 12 kisebb gőzmalom teljesítőképessége kb együttesen érte el a Back-malom teljesítőképességét.31 A gabona áresése, a gabonapiac kedvezőtlen alakulása miatt már 1929-ben bizonytalanná vált a Back-malom üzemeltetése. Az év első felében a kereskedelmi malmok egymás közti versenye miatt az őrlési haszon csökkenéséről, az év második felében az exportlehetőségek bővüléséről, de az amerikai olcsó liszt európai piacokon való megjelenéséről számolt be az Rt. jelentése.33 A következő válságos esztendőben mind a belső, mind a külső feltételek rosszabbodtak, a nagy malom leállt.36 Az Ausztriába irányuló lisztkivitel csökkenése, a lisztimportot megakadályozó csehszlovák törvény életbeléptetése 1931-ben az export hanyatlásához vezetett. 1933— 1934-re a lisztkivitel az 1929—1930-as évek kiviteléhez viszonyítva egyötödére csökkent a szegedi kamarai körzetben.37 A malomipar súlyos helyzetét elsődlegesen az export elmaradása idézte elő a válság éveiben. A liszt és kenyérfogyasztás nem esett vissza olyan nagymértékben, mint a húsfogyasztás, mivel a liszt és a kenyér a burgonya mellett a legfontosabb tömegélelmezési cikk volt.38 A szegedi sütőipar adatai a lakosság tömegeinek elszegényedését tükrözik. A kenyérfogyasztás 50%-ra, a péksütemény-fogyasztás 70%-ra esett vissza 1931-ben. A pékek számára a házisütések megszaporodása nehezen kivédhető csapást jelentett, 20%-uk megszüntette iparát.39 A szegedi élelmezési ipar helyzetében az 1933—1934-es esztendő sem hozott javulást, kivéve a szalámiipart, ahol mind a belső, mind a külső kereslet kedvezőbbre fordult.40 A szegedi és környékbeli lakosság vásárlóerejének gyengülése és a hitelhiány okozta az egyéb fogyasztási szükségleteket kielégítő és a szolgáltató iparok 1929-től 31 Az élelmiszerek áralakulására vonatkozóan lásd Incze i. m. 197—198. old. 33 KJ 1930. 44. old., 1931. 31. old. 33 Incze i. m. 191. old. 3,1 Szeged monográfia 208. old. 35 KJ 1929. 31. old. 36 KJ 1930. 27. old. 37 KJ 1933—1934. 21. old. — E sokatmondó adathoz a Back-malom Rt. jelentése még hozzáteszi, hogy a lisztexport hanyatlásának oka az, hogy a kormány a lisztkivitelt nem favorizálja úgy mint a búzakivitelt. 38 Incze i. m. 192. old. 33 KJ 1931. 29. old. 40 KJ 1933—1934. 23. old. 201
