Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Földváriné Kocsis Luca: Az 1929–1933-as világgazdasági válság kibontakozása Szeged gazdasági életében
hasonlóan a szegedi mezó'gazdaság hanyatló, az intenzív tenyésztés eljárásait nem alkalmazó ágazata volt. A minőségi állattenyésztés hiányát tükrözi az 1930-ban történt eset. Egy angol cég sertésvágó-üzemet indított be Szegeden. A vállalkozás azonban anyaghiány miatt meghiúsult, mert a szegedvidéki gazdák nem vállalták az angol hússertés tenyésztésére való áttérést, amely finomabb takarmányozást (lucerna, árpakorpa) igényelt volna, mint az általuk kedvelt, igénytelen, a kukoricát jól hasznosító mangalica.46 Természetesen az intenzívebb állattenyésztésre való áttérést nem a belátás, hanem az anyagi eröforrások hiánya akadályozta. Igen jól rámutatott erre 1930 novemberében egy felszólaló a királyhalmi népkörben, ahol ismeretterjesztő előadáson az előadó a válságból kivezető útként az állattenyésztésre, többek között a hússertés tenyésztésre való áttérést jelölte meg: „Szép szavak és sok jó akarat. De hol itt a kivezető út? Mikor a rozs árához mért magas bérüket sem tudják fizetni a bérlők. Miből szerezzenek tehát tenyészállatot? ... A kátyúba rekedt szekeret tessék csak szép szavakkal kicsalni, és azzal az Ígérettel, hogy milyen vígan gördül majd tovább ha köves útra kerül...”47 A tanyai gazdálkodás keretében kis költséggel megvalósítható, a válság éveiben is jövedelmezőnek mondható baromfitenyésztés állapotáról a Szegedi Alföldkutató Bizottság 1931-es jelentése a következőket rögzítette: „Habár a baromfi- és tojásexport jelentékeny, a baromfiállomány silány, a baromfibetegség pusztítása hallatlanul nagy...”48 A válság körülményei közepette az állattenyésztés külterjesebbé válása Szeged vidékén így tükröződik: „Sajátos jelenség, hogy a szegényebb néposztály körében a tehenekkel szemben a kecsketenyésztés térhódítása mutatkozik, ami az elszegényedés jele...”49 Az állattenyésztés 20-as években tapasztalt hanyatlásának okaként a közlegelők feltörését, a növénytermesztés egyoldalú szemtermelésre való berendezkedését, a takarmánytermesztés háttérbe szorulását említhetjük. A növénytermesztés mellett kiegészítő ágazatként szereplő állattartás intenzívebb állattenyésztéssé fejlesztésének gátat szabott az életképtelen kis- és törpebirtokokat magába foglaló birtokstruktúra. A válság hatásai, a külső és belső piac szűkülése, az állatáraknak a növényi termékeknél is nagyobb mértékű zuhanása következtében az állattenyésztést még a növénytermesztésnél is mélyebb kátyúba vetették vissza. E téren is fokozta a nehézségeket a kedvezőtlen időjárás: a száraz nyarak következtében kiégett legelőkről az állatok korán a a téli takarmányra szorultak. A legeltetés elmaradása növelte az állattartás költségeit, nehezítette a kisgazdaságok amúgy is ingatag helyzetét. A krónikus válsággal küszködő magyar mezőgazdaságban már az 1928/1929-es gazdasági évben jelentkeztek a túltermelési válság tünetei. A szegedi közigazgatási bizottság 1928 szeptemberi ülésén is szóbakerültek e tünetek: a gabona áresése, a gabonaneműekkel való üzérkedés, különösen a búzaspekuláció, az állatárak zuhanása, az áron aluli értékesítés nehézségei, az állattartás fenyegető katasztrófája takarmányhiány miatt. Mindezek a tünetek — az előbbiekben már említett rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok közepette — kb. 25%-os terméscsökkenést okoztak. SZUN, 1930. márc. 12. Jól menne Szegeden a baconsertés vágás, ha lenne hússertés. 47 SZUN, 1930. nov. 26. sz. 48 SZUN, 1931. márc. 15. Az Alföldkutató Bizottság termékeny vitája Szegeden Klebelsberg Kunó gróf jelenlétében. 49 KJ 1933—1934. 17. old. 187
