Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Földváriné Kocsis Luca: Az 1929–1933-as világgazdasági válság kibontakozása Szeged gazdasági életében
A városi kölcsönt a gazdaságossági szempontok nélkül, improduktív módon felhasználó, Klebelsberg révén a kormány feltétlen támogatására számító szegedi gazdaságpolitika elhibázott voltát az országra nehezedő gazdasági válság élesen vetette felszínre. „A jövő Nagy-Szegedének egyik legelső előfeltétele az, hogy mindég legyen egy Klebelsbergünk...”20 A tervezgetések közepette még a közigazgatási határok Csongrád megye rovására történő kiterjesztésének, Szeged megye létrehozásának követelése is elhangzott, amely természetesen a Csongrád vármegyei közigazgatási hatóságok élénk tiltakozását váltotta ki. A gazdasági Szeged megye tervét azonban tovább melengették. A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara 1929 nyarán a városhoz intézett átiratban fogalmazta meg Szeged forgalmának fellendítésére teendő intézkedéseket :21 a városból kivezető utak és utcák megjavítása jobb vasúti összeköttetés létesítése Szeged és a Csongrád vármegyei városok között motoros körforgalom megindítása Szeged—Kiskunfélegyháza—Csongrád— Szentes—Hódmezővásárhely—Szeged útvonalon az algyői híd és a bajai műút építésének szorgalmazása a kormánynál. Amikorra a gazdasági fejlesztés körülményeit és lehetőségeit mérlegelő javaslatok hangot kaptak, akkorra a gazdasági válság jelentkezése, az állami támogatás csökkenése majd megszűnése lehetetlenné tette a gazdaságpolitika korrigálását. A válság a társadalmi és politikai ellentmondásokat is pattanásig feszítette. A Bethlen-kormány bukása után Klebelsberg Kunó is kimaradt a kabinetből. Kegyvesztetté válásához hozzájárult az a hírverés, amelyet a „Magyarság”, a bethleni konszolidációt jobbról támadó napilap csapott a kormány és személy szerint Klebelsberg költekezése körül.22 A „gondolatot”, amely elsődlegesen a „felüllévők”, a szegedi uralkodó osztály, a város vezető tisztviselői, virilisei, egyházi méltóságai érdekeinek kifejezője volt, nem sikerült huzamosabb időre kiterjeszteni a helyi társadalom szélesebb rétegeire, a munkásokra, kis- és szegényparasztokra, kisbérlőkre, a néphez ragaszkodó értelmiségre. „A két világháború közötti ellenforradalmi korszakban is felfelé ívelt Szeged pályája. Nem a .szegedi gondolattal’, mert az elköltözött Szegedről, s tulajdonképpen sohasem is volt honos itt...”23 A nagy hagyományú, harcos jelenő baloldali munkásmozgalom Szegeden a válság éveiben országos jelentőséggel bíró eseményeket jegyzett be a korszak történetébe.24 25 A népiességet és a munkássággal való azonosulást egyesítő szegedi irodalmi hagyományoknak (Móra Ferenc, Juhász Gyula) folytatásaként „...a 20-as évek végén, a 30-as évek elején épp Szeged lehetett egy provoncializmus keretein túllépő, a parasztsággal és munkássággal szövetséget kereső baloldali jellegű művészeti-politikai mozgalom fölnevelője.”26 20 Szegedi Szemle, 1928. ápr. 7. Gondolatok az Egyetemi Építő Bizottság határozata után. 21 A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara 1929. évi közgyűléseinek jegyzőkönyvei. II. 4—11 old., továbbá DM, 1929. júl. 2., és júl. 5. sz. Szeged megye — megye nélkül. 22 Mindez éppen azokban a napokban történt, amikor az államháztartás csődje az ország legszélesebb közvéleményét foglalkoztatta. Szegedi Szemle, 1931. szept. 15. Két válasz a „Magyarságának „Az eladósodott Szeged” c. cikkére — „Velünk (értsd: Szegeddel) akarja ütni Klebelsberg grófot?” 23 Erdei Ferenc i. m. 153. old. 24 Erről bővebben lásd Serfőző Lajos : A munkásság helyzete és a kommunisták tevékenysége Szegeden az 1929—33-as gazdasági válság idején. AH VI. Szeged, 1959. 15—43. old.; továbbá Tamasi Mihály: A dolgozók harca a nyomor és a kizsákmányolás, az ellenforradalmi rend ellen, 1929—1935. (Csongrád megye munkásmozgalmának története) Szeged, 1971. 16—54. old. 25 Csaplár Ferenc: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. Akadémiai K. Bp. 1967.19. old. 178
