Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Sipos József: Az építőipari munkások helyzete és mozgalmai Szegeden a világgazdasági válság kezdetén

működése alatt alig volt mozgalom, mely el ne bukott volna. Továbbá a jelenlegi titkárság nem rendelkezik a tömegek részéről azzal a bizalommal, mely a tömegek megszervezése és összetartásához elengedhetetlenül szükséges. Ez onnan adódik, hogy Lájer Dezső titkár elvtárs a magánéletben olyan körökkel tart fenn kapcsolatot és oly módon érintkezik, ami a munkásság általános ellenszenvét váltja ki, ami a munkásmozgalom stagnálását, sőt lezüllését eredményezi. Mindezek után a szegedi munkásság sem a jelenben, sem a jövőben, de különösen a közeledő nemzetgyűlési választásokra való tekintettel, nem lát garanciát arra, hogy a munkásmozgalom a munkásság egyetemes érdekeinek jegyében folyik le. Ezért az összvezetőség Lájer Dezső titkár elvtársnak bizalmatlanságot szavaz, és felszólítja, hogy állásáról mondjon le.” A párt VB elleni bizalmatlansági indítványt Bozóki Lajos famunkás nyújtotta be: Tekintettel arra, hogy az 1929. év november hó 3-án „lefolyt községi képviselő- választás meglepően rossz eredménnyel végződött, mert a szervezett munkásság csak hat mandátumot nyert, ami annak tudható be, hogy a végrehajtó bizottság nem tartott permanens üléseket. Sőt az utolsó két hét alatt nem is tartott ülést. Ezzel a választási kampány levezetését és irányítását, mely kötelessége lett volna, a titkárságra hárította. Viszont a titkárság, a végrehajtó bizottság döntő befolyása nélkül, egyoldalúan, sőt rosszul vezette le a választás küzdelmeit. Ezért az összvezetőség bizalmatlanságot szavaz a végrehajtó bizottságnak és felszólítja a lemondásra.”41 * * 44 A bizalmatlansági indítványokat az összvezetőség szótöbbséggel elfogadta: Lájert 41:32, a VB-t 43:18 arányban szavazták le.45 Ez a helyi szociáldemokrata párt jobbszárnyának vereségét és a baloldali, osztályharcos irányzat nagy győzelmét jelentette.

Ezt november 21 -én a MÉMOSZ szegedi csoportjának vezetőségi ülésén Ladvánsz- ky József bejelentette. Egyben közölte, hogy választott bíróságot kér fel Lájer ellen azon kijelentéséért, hogy az „építőmunkásoknál tartott megbeszélés értelmi szerzője ellen eljárást indít, továbbá Horváth József ellen is, ki bolsevista mozgalomnak minősíti az összejövetelt, mellyel a párt megbontására törekedtünk.”46

A szociáldemokrata párt helyi titkársága és a Végrehajtó Bizottság egyébként november végéig semmiféle intézkedést nem tett a 18-i összvezetőségi ülés határozatának végrehajtása ügyében. Ezért az építőmunkás csoport november 28-án megtartott vezetőségi ülése levélben kérte a VB-t, hogy „haladéktalanul hívjon össze rendkívüli párttaggyűlést a munkásmozgalom akadálytalan továbbfolytatása érdekében.”47 Levelükre Lájer Dezső december 2-án azt válaszolta, hogy „a további intézkedéseket az országos pártvezetőség fogja megtenni.”48

Erre a bizalmi kérdést felvető osztályharcos baloldali ellenzék — az építőmunkások, vasasok, bőrösök, szabók és a famunkások szakszervezeti vezetőinek többsége — beadványban kérte az MSZDP Országos Vezetőségét, hogy vizsgálja meg a szegedi pártvezetőséggel kapcsolatos problémákat. A központ azonban a Lájerék által összehívott gyűlés — a magántisztviselők, a kereskedelmi alkalmazottak, a nyom41 VDCSMMT 1977. 145/aés 145/b dokumentumok.

45 Uo. 58a/1929. sz. irat. Titkári jelentés 1929 novemberéről. = VDCSMMT 1977. 147. sz.

dokumentum.

46 VDCSMMT 1977. 146. dokumentum. = PIA 666. f. I. 1919/20. d. Lájer Dezső, Horváth

József és Zsarnóczay Béla kijelentéseivel szemben Ladvánszkyt a MÉMOSZ vezetősége az 1930. január 16-i vezetőségi ülésen védelmébe vette. (Uo.) A választott bíróság január 14-én alakult meg,

Ladvánszky dr. Czibula Antalt és Stéhli István, Lájer Eidus Bentiant és Varró Kálmánt nevezte meg bírónak. Ez utóbbiak azonban 15-én lemondtak és Takács Ferenc sem vállalta az elnöki tisztet, így a 2 ügy még február 15-én sem zárult le. = Id. MFMTO dr. Czibula Antal hagyatéka. Pártügyek. XXXIV. dosszié.

47 CSmL MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. 52/1929. sz. irat.

48 Uo. 55/1929. sz. irat.

11*

163