Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Gaál Endre: A szegedi nyomdai munkások segélyzőegyletének megalakulása

egyszer rendes értekezletet tartanak, de csakis az üzemben és a munkáltató engedélyével, a munkáltató vagy annak jóváhagyása alapján a felügyelő elnökletével. A pénztárhoz minden állandó munkás köteles heti 10 kr-ral, mindenik ideiglenes munkás napi 2 kr-ral hozzájárulni: az előbbiek napi 1 Ft-os, az utóbbiak napi -— egyéni egyezség szerint — 60—90 kr-os keresetükből. Cserébe mindössze 14 napig tartó orvosi ellátást, gyógyszert és házi élelmezést kapnak. Ha a betegség hosszabb és súlyosabb, a munkáltató intézkedik a betegnek közköltségen való további ápolásáról. Azon kívül a „nehezebb betegség után” 8 napi élelmezésre 3 Ft-ot biztosít a pénztár az „üdülőknek” (azaz a lábadozóknak). A szabályzat — amely a munkások munkaidejét nem állapítja meg — azt bizonyítja, hogy a munkásoknak érdemi beleszólása a pénztárügyekbe nem lehetett, maga a pénztár a munkáltató érdekét szolgálta, amennyiben odakötötte a munkást az üzemhez, ezzel lehetővé tette kizsákmányolásának fokozását, jóllehet megszövegezése a munkáltató atyai jóságát, az alkalmazott munkások sorsának javítására irányuló látszatot keltett.59 60

A nyomdászsegédek segélypénztára egészen más természetű volt. A közölt adatokból is kitűnik, hogy a segélyezésnek sokkal jelentősebb formáit tette lehetővé, mint a Bakay-üzem segély pénztára. Igaz, hogy a nyomdászsegédek heti 20 kr-t fizettek járulékként, de a keresetük is lényegesen magasabb volt más szakmák munkásainál. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1870—1875. évekről szóló kimutatása szerint a nyomdászsegédek napi 10 órában dolgoztak, keresetük 1875-ben özv. Burger Zsigmondné nyomdájában heti 3—22 Ft, Traub és Sártory nyomdájában heti 2—14 Ft, Bába Imre nyomdájában heti 2—13 Ft. A legmagasabbnak jelzett bérek bizonyára a nyomdavezetőkre, a legkisebbek a nőmunkásokra és a kimutatásban egyáltalán nem szereplő tanoncokra vonatkoztak. Novitzky N. László 1876-ból való adatai szerint a szegedi nyomdai munkások heti átlagbére 9 Ft, akárcsak Debrecenben, Nagyváradon, Temesvárott, Sopronban, Szebenben. (Ugyanakkor Budapesten 14, Pozsonyban 13 Ft, Aradon 12, Brassóban 12, Győrben 11 Ft.) Helyesen jegyzi meg Novitzky, hogy ezekben az átlagokban a jobban díjazottak bérei is benne vannak, a kimutatott átlagkeresetből tehát 2 Ft-ot levonhatunk. Ennek alapján Szegeden az átlagbér heti 7 Ft körül lehetett a nyomdai munkások nagyobb része számára. A munkanapok száma évente csak 300 volt a szegedi nyomdákban, így a munkások 6 nap alatt napi 10 órás munkaidőben legalább annyit kerestek, mint jónéhány üzem — többek között Bakay üzemének — munkásai meghatározatlan napi munkaidőben 7 nap alatt. A nyomdászsegélypénztár által fizetett betegsegély összege az első 26 héten megközelítette az akkori időszak legnagyobb munkáslétszámmal dolgozó helyi ipari üzemének, az 1875-ben 594 munkással működő Szegedi Gyártelep rt munkásai közül a szeszipari részben dolgozóknak az 5,60 Ft-os, meghaladta a faipari részben dolgozók 3,40 Ft-os heti bérét, amelyet 7 napi munkával értek el napi 12 órás munkaidő alatt.80 Ebben a fafeldolgozó és szeszipari üzemben még gyári segélypénztár sem működött. (A kamarai jelentés részletesen bemutat 41 szegedi üzemet, ezek közül ■— beleértve a 3 nyomdát is— csak 7-ben működött segélyzőpénz- tár 1875-ben). De a gyári segélypénztárak által nyújtott támogatás is — amennyire ismerjük — messze alatta maradt a nyomdászsegélyzőegylet által adott támogatásnak: a Pálfy-féle gépjavító- és vasöntödében a beteg munkás csupán ingyenes ápo59 Ezt a látszatot magáévá tette Szilágyi Gábor is a Szegedi Kenderfonógyárról szóló igen adatgazdag, értékes tanulmányában, noha írásának más helyén megállapította, hogy az 1890-es években a gyár vezetősége akadékoskodásokkal, mondvacsinált okoskodásokkal igyekezett meg nem téríteni a munkások gyógykezelésével kapcsolatos kiadásokat. (Dr. Szilágyi Gábor—Dr. Káposztás István: A Szegedi Kenderfonógyár története 1877—1977. Szeged, 1976. 24., illetve 49. 1.)

60 A Budap esti Kereskedelmi és Iparkamara jelentése az 1870—1875. évekről. Id. mű 101. 1.

151