Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Gaál Endre: A szegedi nyomdai munkások segélyzőegyletének megalakulása

(1869. évi) osztrák—magyar nyomdászkongresszuson elfogadott határozat megvalósításához: külön ausztriai és külön magyarországi nyomdászszervezet létesítéséhez.

Az alapszabály szövegének átdolgozása idején is működött a szegedi segélyegylet. Ezt bizonyítja az 1874. január 18-án megtartott közgyűlésről szóló tudósítás. Eszerint Koncsek Sándor elnök beszámolt az egylet addigi működéséről és arról, hogy az egyleti pénztár 234 Ft 8 xr-ral rendelkezik. Elnökké ismét Koncsek Sándort választották, pénztárnok Patzauer Lipót, jegyző Szandaváry Ede, ellenőr Holdinger József lett. A korábbi pénztárosnak, Kováts Eleknek, aki az egyleti pénzeket ’’igen hosszú időn át hűen és pontosan kezelte”, valamint a többi korábbi tisztségviselőknek is fáradságukért a gyűlés jegyzőkönyvi köszönetét mondott.42 Az 1874. február 8-i közgyűlés elfogadta a módosított alapszabályszöveget és határozatot hozott arról, hogy a helyi hatóság útján fel kell azt terjeszteni a minisztériumba, megerősítés végett.43

Az egyleti életnek egy másik, 1874. szeptember elejéről származó dokumentumából is úgy tűnik, hogy a Burger-féle nyomda házipénztára a szegedi nyomdák munkásainak segélyzőegylete szerepét igyekezett betölteni. Az ilyen tevékenységet azonban a minisztérium említett leirata is tilalmazta. Az 1874. szeptember 6-án tartott egyleti gyűlésen Bendtner József, aki nemrégiben került vissza Szegedre és itt belépett a nyomdászsegédek segélyzőegyletébe, kijelentette, hegy »veszélyes játékot űzünk akkor, midőn szentesített alapszabály nélkül mint „egylet” működünk; holott az alapszabálymódosító miniszteri leirat világosan azt mondja, hogy anélkül működni nincs az egylet jogosítva.«44 Ezért Bendtner József azt javasolta, hegy amíg a minisztériumban záradékolt alapszabály meg nem érkezik, folytassák igyan az alapszabályban rögzített módon a betegsegélyezést, amelyhez a szükséges tőkét mint önkéntes adományokból összegyűlt összeget kezeljék, ne pedig mint heti járulékokat. Az ilyen önkéntes pénzgyűjtést nem tilthatja senki. Ezt a jelenlevők közhelyesléssel elfogadták és a határozatot aláírták. A tudósításból kiderül, hogy az egyleti pénztár 259 Ft-tal rendelkezik. Ugyanez a gyűlés az alapszabály 33. §-a értelmében egyleti orvost is választott dr. Kleinmann Lipót személyében, és írásbelileg felkérte a nyomdafőnököket, hogy a pénztárt tetszés szerinti összeggel támogassák. Az utóbb említett két mozzanat arra utal, hogy a Burger-féle házipénztár felkészült, hogy az alapszabály szentesítése után mint városi hatáskörű egylet azonnal megkezdhesse működését. Az egyleti vezetők jogosan remélték, hogy a minisztérium — a kívánságé knak pontosan megfelelő alapszabályt, amelynek szövegét három példányban, 1874. március 1-i dátummal eljuttatták a város polgármesteréhez —jóváhagyja. A városi tanács 1874. augusztus 24-i határozatából a polgármester észrevétel nélkül felterjesztette a belügyminisztériumba. Ott viszonylag gyorsan, ugyancsak megjegyzés nélkül 1874. szeptember 15-én záradékolta Zeyk Károly államtitkár. Ezzel a Burger-nyomdában működött házipénztár — inkább csak a neve alapján -— Szeged városára kiterjedő nyomdász segélypénztárrá vált.

Az immár jóváhagyott alapszabállyal bíró szegedi kc'nyv- és kenyomdászsegédek segélypénztárának tevékenysége gyakorlatilag még jóidéig csak a Burger-nycmda személyzetére támaszkodott: A Bába-, valamint a Traub és Sártory-nyomdák alkalmazottai külön segélypénztárt, azaz házipénztárt tartottak fenn. Erre enged következtetni a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1870-—1875. évekre vonatkozó, a kamarai kerület kézmű- és gyáriparáról szóló jelentésében szereplő adatsor. A

42 Typographicc, 1874. február 13. ■— A tudósító Szandaváry Ede jegyző.

43 CsmL Szeged tan. ir. 1873—5785. 1. sz.

44 Typographia 1874. szeptember 11. A gyűlési tudósítást közli VDCSMMT 1868—1917. 77—78.1.

146