Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Gaál Endre: A szegedi nyomdai munkások segélyzőegyletének megalakulása

löny. Már első számában Sauervein Géza szerkesztő által írt Műtársainkhoz! című vezércikkben ezt olvassuk:

„Önképzőegyletünk, mely tagjainak szellemi fejlődését s anyagi érdekeinek óvását tűzte ki céljául, rövid fennállása óta máris szép eredményekre utalhat. Ugyanis találunk egyletünkben egy több száz kötetből álló könyvtárt, számos politikai, szép- irodalmi s szaklapokat; vannak tanóráink magyar, német s francia nyelvből stb. Anyagi érdekeink óvását illetőleg úgy véljük, elég lesz megemlítenünk, miszerint a legutóbbi árfelemelési mozgalom kezdeményezése, valamint rendzavarás nélküli sikeres bevégzése csakis önképzőegyletünknek köszönhető. (Az 1868. évi fővárosi árszabálymozgalomra utal, amely azonban csak szerény javítást hozó kollektív szerződést eredményezett. G. E.) Mindez azonban még nem elégséges s még mindig távol állunk kitűzött célunktól. Ennek elérhetésére szükséges, hogy hazánk összes nyomdászai öntudatra ébredjenek.”25 26

Az önképzőegyletben kibontakozott politikai viták Lassalle és Schultze-Delitsch hívei között nagymértékben hozzájárultak az első magyarországi szocialista politikai szervezet, az Általános Munkásegylet 1868. évi meg fakulásához. Az ÁME vezetői között többen a nyomdász önképzőegylet vezetői is voltak. E politikai egylet mind nagyobb súlyt helyezett szakmai szervezetek alakítására s tagságának jelentős része a szakmai tömörülések legöntudatosabb képviselőiből állott.

A Typographia cikkéből idézett rész utolsó mondata nagyon fontos gondolat: a szervezkedés országossá tétele. A lap kiadásával — többek között — ennek előmozdítása volt az önképzőegylet célja: ezért szorgalmazta — kiindulópontként — a már meglevő, 1850 után alakult helyi segélyzőegyletek (1851: Temesvár, 1862: Kolozsvár, Zágráb) erősítését, új helyi egyletek alakítását.

Az 1867. évi kiegyezéssel életbe lépett polgári alkotmányos kormányzás, a liberális politikai törekvések hangoztatása a kormány részéről, a kiegyezést követő évek nagy gazdasági fellendülése a megelőző éveknél kedvezőbb lehetőségeket teremtett a munkásszervezkedés számára. Már a Typographia c. szaklap megjelenése előtt, 1867—1868-ban keletkezett néhány jelentősebb vidéki nyomdavárosban nyomdász- segélypénztár (1867: Újvidék, 1868: Arad, Nagyszeben, Pozsony, Sopron), ezek azonban alig tartottak kapcsolatot a fővárosi szervezettel. A Typographia megjelenése javított ezen a helyzeten, de még az 1870-es években is nem egyszer olvashatunk a szaklapban a vidéki segélyzőegyletek közönyös, elzárkózó magatartásáról. Az 1868— 1873 között évenként megrendezett osztrák—magyar nyomdászkongresszusckon a hazai vidéki szervezetek alig képviseltették magukat. Legjobb volt e tekintetben a helyzet az 1870. évi Pesten tartott III. kongresszus esetében; vidékről Arad, Debrecen, Győr, Kassa, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Sárospatak, Sátoraljaújhely és Ungvár, Sopron, Szeged, Vác, Zágráb 1—1 küldöttel voltak jelen.26 A küldöttek egyleteket képviseltek, eszerint tehát ekkor már 13 vidéki városban létezett a nyomdászsegédek házipénztári jellegű vagy a város valamennyi nyomdászsegédét egyesíteni kívánó tömörülése, köztük Szegeden is. A szegedi küldött Bendtner József volt, akit a szegediek — mint a fővárosban dolgozó nyomdászt — megbíztak a képviseletükkel. Ez a megbízatás arra enged következtetni, hogy az akkor meglevő két szegedi nyomda (Burger Zsigmond és Bába Imre tulajdona) munkásai között már akadtak olyanok, akik figyelemmel kísérték a nyomdászok fővárosi szervezkedését, kapcsolatban álltak a

25 Typographia, 1869. május 1. Műtársainkhoz! — Az 1868. évi mozgalom történetét részletesen leírja Novitzky N. László: Id. mű. 93—109. 1.

26 Az 1870. augusztus 14—15-én Pesten tartott harmadik általános nyomdászgyűlés tárgyalásai. (Melléklet a Typographia 31., 32. és 34. számához). 1. 1.

140