Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Herceg Mihály: A csongrád-vásárhelyi uradalom kialakulása (1709–1848)
Néhány év múlva (1829-ben) a város korcsmáltatási jogát ismét haszonbérbe kérte az uradalom. A város nem bocsátkozott alkuba, illetve „túl sok” árendát kért. Az urasági tisztség követeli, hogy legalább annyiért adják akkor ki a korcsmákat, amennyit tőle akartak kérni. 1831-ben viszont a város kérte árendába az uradalmi kántorkorcs- máltatást. Az uradalom olyan magas összeget kért, hogy a város elállt a bérlettől. Erre az uradalom magános haszonbérlőnek adta. Az „uradalom vásárhelyi korcsmáltatási igaza összevéve kótyálás útján haszonbérbe több mint 13 000 esztendőnként fizetendő váltó forintokon más által kivétetett.”106 1827-ben a konyha és álláspénz után 3883 forintot szedett be az uradalom. Mostantól az uradalom korcsmabérlője egy összegben bérli az összes uradalmi vendég- fogadót és korcsmát. A 40-es években Schulhof Miksa aradi kereskedő bérelte a vásárhelyi korcsmáltatást. A szerződés szerint az uradalmi vendégfogadókon kívül még 40—50 jobbágyháznál is mérethette az italokat. Schulhof úgy értelmezte a szerződést, hogy „nekem italokat bármennyi helyütt szabad lett volna is méretnem”. Sőt az urasági korcsmabérlő a „városi korcsmáltatás ideje alatt a város bérlőit a maga és az uraság borainak mérésére erőlteti, s így a lakosságé nem fogy.” Azzal tartotta sakkban a városi korcsmárosokat, hogy a város borait ne mérjék, mert különben tőle Szt. György nap után nem fognak italokat kapni. A város a maga korcsmáit egyeseknek árverés mellőzésével adta haszonbérbe. Az uradalom ezért nem hagyta jóvá a bérleti szerződéseket. A város erre az uradalmi kisebb korcsmák borait lefoglaltatta és elkoboztatta. (A jobbágyházaknál levő korcsmákról van szó.) Ebből indult ki a nagy port fölkavart korcsmáltatási per, melyet végülis 1848 első hónapjaiban a város nyert meg. 1848-ban az uradalmi korcsmabérlő ilyennek látta a vásárhelyi állapotokat: „Folyó évi martiusi napok óta a lakosok a hozott robotozást-elengedő törvényeknek balmagyarázata folytában a korcsmáltatási jogot az uradalomtól elsajátítván, fentebbi sérelmeim azzal lön tetézve, hogy amidőn egy részről a haszonbér elsőbb éveiben a szerződés értelmében a város különböző részeiben az italok kimérésében gátoltattam, most másrészről a lakosok által számtalanszor kurta korcsmák és pedig egész nyilvánossággal nyittatván, az általam kibérelt korcsmáltatási jog békés használatában készakarva megzavartattam s a haszonbér további fizetésére képtelenné tétettem.”107 8. Ser és pálinkamérés Az urasági bevételi közt kezdettől fogva ott szerepel úgy a sör és pálinkafőzés, mint annak árusítása. Hogy az árendátorai tevékenységét ne merjék akadályozni, Károlyi szigorú levélben inti a vásárhelyieket: „az Helységbeli Bírák, Tanács és a Lakosok közönségesen engedelmeskedjenek, mert ha legkisebb ellentartók és contra- riusok lésznek, s nem engedik, életek, fejek, s jószágok vész el.”108 A szigorú hang érthető, hiszen a vásárhelyiek valóban ellenállnak. Borkorcsmáik érdekét sérti mindkét földesúri italmonopólium. 1738-ban kész a tanács a gyapjút méltányosabb áron eladni az uraságnak, csak az álljon el a serház építésétől. A pálinka- és serfőzés vitathatatlanul földesúri jog. A lakosság taksa fizetés mellett kaphat jogot arra, hogy a mag törkölyéből (és csak abból!) pálinkát főzzön. A taksa 106 CsmL (Hf) Tan. jkv. 5: 296. 439. 107 Ol. KcsL P 408. 43. cs. 15. 20/1848. 108 CsmL (Hf) Tan. ír. 1. cs. 56. sz. 97
