Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Herceg Mihály: A csongrád-vásárhelyi uradalom kialakulása (1709–1848)

az uraságé lett. 1732-ben már nagy kegynek tartja a gróf, hogy a taksán felül külön haszonbérért beengedi oda a vásárhelyi jószágot. „Látván szükségeket hódmezővásárhelyi örökös jobbágyaimnak ... Szöllős nevű pusztámat esztendőnként nekiek annuatim fizetendő Rhénes forintokban praesentibus elocaltam és szabados ususok- ban s birodalmukban bocsájtottam s eresztettem.93

A század közepén egyre több a panasz az uradalomra, hogy nemcsak majorsá- givá teszi a pusztákat, hanem a vásárhelyiek elől szomszéd helységbelieknek magasabb árendáért haszonbérbe adja azokat, pl. Batidát, Kopáncsot, Kingécet, Korhányt stb. Időnként a vásárhelyiek is haszonbéreltek más földesúr pusztáiból, az orosházi, szén te tornyai, később az apácai határból. Az uradalmi pénztárba a 18. század közepétől a pusztaként bérbeadott területek nem hoztak túl nagy jövedelmet. A vásárhelyi határ után fizetett földbért már nem tekinthetjük pusztabérletnek. A puszták egy részét majorságivá tette a földesúr, más részét a vásárhelyi határ tartozékaként tekintette, a jobbágytelekbe is beleszámította. A földbért ezek után egységesen kellett fizetni.

b) Kertészetek (dohánykertészet)

A 18. századi földesúri gazdálkodásnak nem elhanyagolható jövedelemforrása a dohánykertészet. Majorsági művelésű dohánykert sehol nem volt az egész Csongrád- vásárhelyi uradalom területén. Mindenütt árendás kertészeket alkalmazott az uraság. Szegváron a szentgyörgyi pusztán kilenc kertész 41 ^ holdon termelte a dohányt, holdanként 4 Ft bérleti díjért. A legkiterjedtebb dohánykultúrát Csongrád határában találjuk.

Felgyőn a Rozokker nevű majorháznál „fél haszonra” dohányt termesztő kertészek 9 | holdat, az ún. Cseh telken 6 holdat műveltek.

Ugyancsak Felgyőn a csurgói és várháti (várgáti) kertészek 260 f- hold/1200 n. öl dohányterület után az 1790. évi szerződés szerint 260 mázsa 75 lat dohányt adtak, de 1813-ban ugyanezért a területért már 390 mázsa 75 font dohányt kellett szolgáltatniuk.

Csanyon 738 | holdat (1600 n. öl adott árendábe az uradalom a kertészeknek. Holdanként 1 mázsa (56 kg) dohányt kellett fizetniük. Jellemző, hogy a termelő viselte az elemi csapásokat is: „Ha pedig fato nem teremne ennyi, vagy szerencsétlenség által elromlana, minden mázsát in ft 4 váltani tartoznak, és így az uradalmi Cassába 2958 forintot fizetni.”94

Az ellési kertészek 17 | holdnyi dohányföld után 22 mázsa 50 lat dohányt fizettek. Ők is szintén maguk viselték az elemi csapásokat. Ilyen esetben a „fixa árenda” 90 rajnai forint volt, ami megfelelt a dohány forgalmi értékének.

A fehértói kertészek 202 | hold földet béreltek ugyan, de mivel 59 | hold sovány kaszáló, a többi „földjük rossz dohányt terem”, csak 53 mázsa 50 lat dohánnyal tartoztak. Szerencsétlenség esetén 214 Ft „fixa arendát” kellett fizetniük.

Az újfalusi kertészek 149 hold után 54 mázsa dohány helyett 228 Ft készpénzt fizettek.

A vásárhelyi határban a 18. század közepe táján Földváron (Gorzsai határrész), Sámsonban és Mártélyon kaptak dohánykertészek árendás földet. A vásárhelyiek kezdettől fogva ellenségesen viselkedtek velük szemben. Részben, mert károkat tettek jószágaikkal a környező kaszálókban, szántóföldekben, részben mert a város közterhei alól kibújtak. Az uraság néha-néha hallgatni látszott a vásárhelyiek sür93 Uo. _ 1. cs. 77. sz.

94 CsmL Szf Árv. ügy. 2. kötet.

89