Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Herceg Mihály: A csongrád-vásárhelyi uradalom kialakulása (1709–1848)
telepíttetett 1807-ben. Szentesen nem volt majorsági szőlő. Orosházán még Harruc- kern idejében műveltek 22 holdat, de a leányági osztály után csak 141 hold maradt, amelyet „urbáriumos erővel” gondoztak. Sámsonban 1789-ben 6 hold 1020 n. öl majorsági szőlőt telepítettek. Néhány évtized múlva ez 4 holdnyira csökkent, majd teljesen eltűnt a kimutatásból. Vásárhelyen sohasem volt majorsági szőlő. A lakosoknak annál több. Már a 17. században is följegyeztek szőlőhegyeket. Papere, (későbbi neve Pepere) Aranyág, Kenyere után Károlyi Sándor kilencedet követelt, „a pusztabeli határokban” nyolcadot szedetett. Ilyen nyolcados szőlő volt Máma, Szentkirály és Sarkaly. Idővel az a gyakorlat alakult ki, hogy a lakosság mindenféle hibás és hamisított bort szolgáltatott be dézsmába. így nemcsak az uradalmi korcsmákban csökkent a forgalom, hanem — az uraság állítása szerint — raktáron levő borai is megromlottak. Ezért a másvidéken honos módszert vezette be, a törkölyös dézsmát. E célra Károlyi Antal a Szarvas vendégfogadó mellett 1790/91-ben hatalmas présházat építtetett. A lakosságnak nem tetszett az újítás: „a város közepén nagy költséggel emelt présházba rendeli vitetni, ellenszegültek...”83 A csongrádiak elfogadták az új rendet, de a vásárhelyiek nemcsak tömegesen megtagadták, hanem pert is indítottak az uraság ellen. A per az úriszékre került, majd a helytartótanács is foglalkozott vele. Végül is elrendelte a törkölyös dézsma adását, az ellenszegülőket pedig szőlőjük elvesztésével fenyegette. Sok a panasz a dézsmálásra. Megkárosítják a termelőket: „... bordézsmálás alkalmával az uraság tisztjei a szegénység borából minden akóból 6—7 itce bort vesznek.”84 Az uradalom már 1803-ban, 1807-ben tilalmazni kezdte a szállásföldeken a szőlőtelepítést. 1807-ben azért panaszkodnak a vásárhelyiek, mert a tanyai földeken régebben ültetett szőlőket éppúgy dézsmálni akarta az uradalom, mint a szőlőskertieket. A tanyai szőlők szép csöndben szaporodtak. Két évtized múlva már 397 gazdánál 313 holdat írtak össze. A földesurat bosszantja, hogy ezekből nem tud dézsmát szedni. Másrészt azért is haragszik, mert a saját borkészlet „tönkreteszi az uradalom korcsmái haszonvételét.” A jobbágyok azzal érveltek, hogy tanyai földjeik után már megfizették a földbért, miért kellene ugyanattól a földtől dézsmával is adózniuk. A sok fenyegetés után végül az uradalom (a gazdák költségére) kivágatta az összes tanyai szőlőt. Ela a tanyai szőlőkből nem is részelt az uraság, a szőlőskertiekből elég szép bevétele volt. Az uraságnak beadott söprűs dézsma: Év 1811 1817 akó 48 itce 1812 1808 akó 32 itce 1813 847 akó 1814 436 akó 32 itce 1815 1653 akó 1816 3505 akó 1817 3620 akó 1818 3829 akó 63 Ol. KcsL P 392. Lad. 36. no. 45. sz. 84 CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 151. sz. 85
